Szerző: FÁBIÁN TAMÁS - STUBNYA BENCE
2018.12.18.
- Szerveztek tüntetést, és sztrájkról is beszélnek, de ez egyelőre kevésnek tűnik, hogy megakadályozzák a lehetséges 400 túlórát.
- A szakszervezeti vezetők szerint azért sem tudnak elég hatásosan fellépni, mert személyes és anyagi okok miatt képtelenek egyesíteni az erejüket.
- A legnagyobb probléma szerintük, hogy a 40 alatti generációk inkább elmennek a munkahelyükről, mint hogy közösen jobb körülményeket harcoljanak ki helyben.
- Magyarországon a feudális hagyományok miatt az emberek egyébként is inkább meghúzzák magukat, mint hogy kiálljanak az érdekeikért.
- Pedig a globális verseny és a munka világát érintő egyre több probléma miatt fokozottan szükségük lenne a dolgozóknak a szervezett érdekérvényesítésre.
"Az elmúlt két évtizedben elfelejtettek az emberek közösségben gondolkodni. Csak az egyén számít. Ha nekem bajom van, nem akarok szakszervezethez fordulni, elintézem magam: lepacsizom a főnökkel, megoldjuk okosba. Ebbe lehet, hogy beledöglik a mellettem lévő, de ez engem nem érdekel".
Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke szerint jó példa a helyzetre, hogy 2009–2010 környékén, a válság éveiben két megoldás merült fel egy cégnél. Az egyik, hogy csökkentik a munkaidőt, és állásidőre küldik a dolgozókat, de nem bocsátanak el senkit. Ez bércsökkenést jelentett volna. Másik opcióként a létszámleépítés merült fel. A VDSZ megkérdezte a dolgozókat, melyik legyen. Simán nyert a második. „Nekem az akkor egy hatalmas pofon volt” – mondta...
"Az elmúlt két évtizedben elfelejtettek az emberek közösségben gondolkodni. Csak az egyén számít. Ha nekem bajom van, nem akarok szakszervezethez fordulni, elintézem magam: lepacsizom a főnökkel, megoldjuk okosba. Ebbe lehet, hogy beledöglik a mellettem lévő, de ez engem nem érdekel".
Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke szerint jó példa a helyzetre, hogy 2009–2010 környékén, a válság éveiben két megoldás merült fel egy cégnél. Az egyik, hogy csökkentik a munkaidőt, és állásidőre küldik a dolgozókat, de nem bocsátanak el senkit. Ez bércsökkenést jelentett volna. Másik opcióként a létszámleépítés merült fel. A VDSZ megkérdezte a dolgozókat, melyik legyen. Simán nyert a második. „Nekem az akkor egy hatalmas pofon volt” – mondta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.