Szerző: Mértékblog
2018.12.20.
Az állami média már 2011-ben is megmutatta, milyen jól tűri a kritikát és milyen humánusan bánik azokkal, akik kritizálják. Akkor a Lomnici Zoltán (nem az ifjabb, hanem az apa, a korábbi főbíró) kitakarása miatt indult éhségsztrájk résztvevőit szórakoztatta az MTVA éjszakai reflektorokkal és hangos zenével. Most erőszakot alkalmaz országgyűlési képviselők ellen. Senki nem zavarhatja meg a propaganda terjesztését.
Itthon lényegében nincs hatékony eszköz az állami média elfogult tájékoztató tevékenységével és egyéb túlkapásaival szemben. Van azonban egy terület, ahol az Európai Unió fogást találhat a rendszeren, ez pedig a finanszírozás. Nagyon fontos terület ez, nem csak azért, mert mindannyiunknak fáj az évi soktízmilliárd forint közpénz, amit elnyel az állami média, hanem azért is, mert ha papírja lenne róla ennek az állami médiának, hogy túl- és szabálytalanul finanszírozott, akkor papírja lenne arról is, hogy a Fidesz megvette a feltétlen lojalitását. A kevesebb pénz végső soron kevesebb propagandát jelent, úgyhogy mindenképpen fontos célkitűzés a finanszírozási visszaélések megszüntetése.
Az Európai Bizottság szigorú feltételeket támaszt a közszolgálati média finanszírozásával kapcsolatban, hogy megakadályozza a közpénzek piactorzító felhasználását. Panaszunkban éppen azt kifogásoltuk, hogy a magyar “közszolgálati” média finanszírozása nem felel meg az állami támogatásokra vonatkozó európai szabályoknak. A Bizottság 2016 óta dolgozik az ügyön, de most láttuk elérkezettnek az időt arra, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljünk a beadványról. Hátha a Bizottság is ráérez a pillanatra, és az eddiginél nagyobb léptekkel halad a cél felé.
A magyar állami média, aminek a törvény szerint továbbra is közszolgálati médiaként kellene működnie, meglehetősen bonyolult és kusza intézményi struktúrában működik. Bármennyire meglepő, a sokat emlegetett és éppen ostrom alatt álló MTVA-nak semmi köze a rádiós vagy a televíziós műsorszolgáltatáshoz, illetve az online tartalomszolgáltatáshoz. A misztikus rövidítés feloldása Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, amiről így már látszik, hogy nem tartalmat szolgáltat, hanem pénzt kezel. Nagyon sok pénzt, a 2019-es költségvetés szerint jövőre például 83,2 milliárd forintot,amihez szinte minden évben kap a kormánytól és a Médiatanácstól némi kiegészítést is, és ebben még mindig nincs benne az állami médiában megjelenő állami hirdetésből származó bevétel. Gyakorlatilag az összes műsorbeszerzés és műsorgyártás az MTVA-n keresztül zajlik, ott dolgoznak a közmédia alkalmazottai, miközben a tartalomért a szerkesztői felelősséget egy másik szervezet, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. viseli. A teljes szerepzavart jól mutatja, hogy Tordai Bence kamerája előtt a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, Dobos Menyhért képes volt kijelenteni, hogy ő nem közszereplő, márpedig egy közszolgálati médiaszolgáltató vezérigazgatója biztosan az. Lehet, hogy még nem szóltak neki, hogy a törvény szerint ő vezeti a közmédiát, és miután szinte minden forrás az MTVA-nál van, még ő maga sem vette észre, hogy elvileg ő áll a közszolgálati média élén.
Nem véletlenül ilyen bonyolult a rendszer: míg a Duna működését több szerv is ellenőrzi, mindenekelőtt az ellenzéki delegáltakból is álló Közszolgálati Kuratórium, valamint a törvényben kijelölt szervezetek képviselőiből álló Közszolgálati Testület, addig az MTVA fölött egyetlen szervezet gyakorol kontrollt: a legendásan pártatlan Médiatanács. Röviden szólva, van tehát egy Duna Médiaszolgáltató, amely a törvény szerint közszolgálati médiaszolgáltató, körül van bástyázva külső kontroll mechanizmusokkal, de csak egy kirakatszervezet, nincsenek erőforrásai. És emellett ott van az MTVA, amely számolatlanul költi az adófizetők pénzét és senki nem tudja, hogy hova mennek ezek a pénzek, nincs fölötte érdemi külső kontroll...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.