Szerző: Határátkelő
2018.12.23.
Alighanem sokan vagyunk úgy néha (vagy gyakrabban), hogy a legszívesebben tényleg kiszállnánk kicsit a világból, ami persze aztán nem (vagy csak nagyon keveseknek) adatik meg. Vagy ahogyan az egyik posztban fogalmaztak: vajon hol és kik nyomták meg a világban az idiotizmus ketrecének kieresztőgombját? Ha már itt tartunk, érdekes felvetés, hogy talán éppen amiatt könnyű külföldön lenni, ami miatt nehéz otthon maradni. Végül karácsony előtt bemutatunk egy alternatívát azoknak, akik kezdenek besokallni a karácsonyi daloktól.
Aki ismeri a London Budapest Metro blogot (amit csak ajánlani tudok) az talán emlékszik, hogy a szerzők egyike a brit egészségügyben dolgozik - nem csodáljuk, hogy időről időre elképesztő történetekkel áll elő kissé stresszesnek tűnő lelkiállapotban, mert hát nem ritkán komoly abszurditások közepette küzd egymással ápoló és beteg.
„Volt nálunk egy ifi páciens aki, a legutolsó divatot követve, ,,szorong és depressziós”. Egy szép nap leányka fölzaklatott lelkiállapotában magára varratott egy tetoválást amit aztán most takargathat a család elől, mert az az ilyet nem tolerálja.
Aztán közölte a körzeti orvosunkkal, hogy ezt akkor most szeretné állami pénzen eltávolíttatni magáról, hisz ez neki jár. Némi érdeklődés után ki is derült, hogy a kórházi lézeres procedúra kb. 2,100-4,200 fontjába is belekerülhet a népnek.
Ilyenkor ki kell töltenünk egy Individual Funding Request nevű dokumentumot, hogy lobbizzunk a betegért, amit aztán az elbíráló bizottság hálégnek úgyis izomból visszadob.
Az elkeserítő az, hogy egy orvos nem mondhatja őszintén, hogy Kisszívem, állj munkába és spórold össze a hülyeséged következményét, hanem teljesen komolyan pazarolnunk kell az időt csak hogy a Törődő NHS imázs ragyogjon. (...)
Meggyőződésem, hogy a világ legismertebb angol szava nem a love vagy a selfie, hanem a free – ingyenes! Ezt mindenki tudja, aki épp most húzta be a bőröndjét a reptérről.
A srácok, akiket mi látunk, olyan betegségekkel jelennek meg még meleg vízumpecséttel az útlevelükben, amit odahaza kellett volna már rég kikúrálni. Hogy Kínában rosszabb a színvonal, az USA-ban meg rohadt drága? Semmi probléma, az angol adófizető állja a cechet.
Van nővér kolleginám, aki nem titkolja, azért szavazott kilépésre a Brexitnél, mert látta a segélybevándorlást: idecsöppennek 6-7 hónapos terhesen, félillegalitásban kibekkelik a maradék időt, aztán nem csak a segélyt kapják a gyerek után, hanem ki se lehet őket tenni az országból. (...)
Apropó, ki jön, ki megy. Nemrég az egészségügyi miniszter (nem érdemes már memorizálni a nevük, mert mire megjegyezzük, leváltódnak) küldött egy magasröptű levelet az NHS dolgozóknak (ugyan orvosokat és nővéreket említ de szerintem mindenkire értendő), miszerint No-deal Brexit esetén természetesen prioritást kapunk és nyugodjunk meg, nem is kérdés, hogy nem leszünk kipenderítve a szigetről. Na, így már mindjárt jobban alszom! (...)
Ez a nevetséges polit-mellénykedés persze nem képviseli a normális munkaadót aki nagyonis megbecsüli a dolgozni tudó és akaró európait (a 40 kilós főnöknőm szerintem a sztetoszkópjával fojtana meg bárkit aki a beosztottjait vegzálja), de olyan szájízt hagy bennem, hogy lassan de biztosan az angol állam szemében lesz annyi respektem és jogom, mint egy harmadikvilágbeli, félanalfabéta grand multiparának."
Ha ennyi nem elég, akkor katt az eredeti bejegyzésre!
„Volt nálunk egy ifi páciens aki, a legutolsó divatot követve, ,,szorong és depressziós”. Egy szép nap leányka fölzaklatott lelkiállapotában magára varratott egy tetoválást amit aztán most takargathat a család elől, mert az az ilyet nem tolerálja.
Aztán közölte a körzeti orvosunkkal, hogy ezt akkor most szeretné állami pénzen eltávolíttatni magáról, hisz ez neki jár. Némi érdeklődés után ki is derült, hogy a kórházi lézeres procedúra kb. 2,100-4,200 fontjába is belekerülhet a népnek.
Ilyenkor ki kell töltenünk egy Individual Funding Request nevű dokumentumot, hogy lobbizzunk a betegért, amit aztán az elbíráló bizottság hálégnek úgyis izomból visszadob.
Az elkeserítő az, hogy egy orvos nem mondhatja őszintén, hogy Kisszívem, állj munkába és spórold össze a hülyeséged következményét, hanem teljesen komolyan pazarolnunk kell az időt csak hogy a Törődő NHS imázs ragyogjon. (...)
Meggyőződésem, hogy a világ legismertebb angol szava nem a love vagy a selfie, hanem a free – ingyenes! Ezt mindenki tudja, aki épp most húzta be a bőröndjét a reptérről.
A srácok, akiket mi látunk, olyan betegségekkel jelennek meg még meleg vízumpecséttel az útlevelükben, amit odahaza kellett volna már rég kikúrálni. Hogy Kínában rosszabb a színvonal, az USA-ban meg rohadt drága? Semmi probléma, az angol adófizető állja a cechet.
Van nővér kolleginám, aki nem titkolja, azért szavazott kilépésre a Brexitnél, mert látta a segélybevándorlást: idecsöppennek 6-7 hónapos terhesen, félillegalitásban kibekkelik a maradék időt, aztán nem csak a segélyt kapják a gyerek után, hanem ki se lehet őket tenni az országból. (...)
Apropó, ki jön, ki megy. Nemrég az egészségügyi miniszter (nem érdemes már memorizálni a nevük, mert mire megjegyezzük, leváltódnak) küldött egy magasröptű levelet az NHS dolgozóknak (ugyan orvosokat és nővéreket említ de szerintem mindenkire értendő), miszerint No-deal Brexit esetén természetesen prioritást kapunk és nyugodjunk meg, nem is kérdés, hogy nem leszünk kipenderítve a szigetről. Na, így már mindjárt jobban alszom! (...)
Ez a nevetséges polit-mellénykedés persze nem képviseli a normális munkaadót aki nagyonis megbecsüli a dolgozni tudó és akaró európait (a 40 kilós főnöknőm szerintem a sztetoszkópjával fojtana meg bárkit aki a beosztottjait vegzálja), de olyan szájízt hagy bennem, hogy lassan de biztosan az angol állam szemében lesz annyi respektem és jogom, mint egy harmadikvilágbeli, félanalfabéta grand multiparának."
Ha ennyi nem elég, akkor katt az eredeti bejegyzésre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.