Szerző: HVG
2018.12.24.
HVG: Bőséggel állnak anyagi források a katolikus egyház rendelkezésére, a hívők száma mégsem növekszik. Vajon ha nem lenne a magát kereszténydemokratának nevező kormány részéről ez a gáláns hozzáállás, még kevesebb hívő volna, vagy épp ellenkezőleg, a kiemelt támogatás kontraproduktív, és inkább távol tartja az embereket?
Hortobágyi T. Cirill: Sokan vannak, akik túlzásnak tartják a támogatás mértékét, és úgy érzik, az államnak szektorsemlegesnek kellene lennie. De azt is sokan látják, és elismerik, hogy az egyház bizonyos területeken jól teljesít. Ilyen például az oktatás, a szociális szféra. Nem véletlenül keresettek az egyházi iskolák, szociális otthonok. A siker azonban nem attól függ, hány intézménye van az egyháznak, hanem attól, hogy mennyire hiteles a lelkipásztori szolgálata.
Várszegi Asztrik: Ott, ahol a támogatásért cserébe lojalitást várnak, nehéz helyzetbe kerülhetnek az egyházak.
HVG: Ezért nem szólal meg az egyház a hajléktalanok kriminalizálása, vagy legújabban a családok kizsigereléséhez vezető túlóratörvény ügyében?
H. T. C.: Bár minden fontos társadalmi kérdésben nem tudunk megszólalni, közvetve hallatjuk a hangunkat. A bencések esetében ezt a célt szolgálják például a rendezvényeink, kiadványaink, kiállításaink. Csak azokkal az eszközökkel tudunk élni, amink van. Bárhogyan nézzük is, mi elsősorban egyházi intézmény vagyunk, egyházi célkitűzésekkel.
V. A.: Hosszú történelmünk során sem tanultuk meg, vagy gyakran elfelejtjük, hogy bátran kiálljunk a kisemmizettek mellett. Pedig nekünk politikai rendszertől függetlenül mindig a védtelenek hangjának kellene lennünk.
HVG: Pannonhalmán nincsenek híján a bátorságnak, ha ellent kell mondani a hatalomnak, vagy ha a kormánypropaganda ellenére menekülteket kell befogadni. Asztrik atyát egyenesen az ateisták püspökének nevezték. Mennyire érzi ezt a múltat tehernek vagy épp áldásnak az új főapát?
H. T. C.: Mi nem most megalakult vállalat vagyunk, ahol az ügyvezető kialakítja a profilt, és ahhoz keres munkatársakat. A közösség együtt valósítja meg a missziót, amelyben a mindenkori főapátnak az a feladata, hogy támogasson, emlékeztessen, összehangoljon, ha kell, döntsön vagy éppen tanácsoljon. Számomra egyáltalán nem teher a múlt! Sok bátorítást kapunk, hogy jó irányba haladunk. De persze, ahogy eddig sem tettük, ezután sem akarunk provokálni senkit.
V. A.: Nem azért nyitottuk meg az apátságot annak idején például néhány menekült család előtt, mert ezzel bárkit is bosszantani akartunk volna, vagy az ellenzéket támogatni. Hanem azért, mert itt voltak a kapuink előtt. A mögöttünk hagyott ezer esztendő alatt mindenkinek menedéket adtunk, aki zörgetett: befogadtunk a felvilágosodás, majd Napóleon elől menekülő franciákat éppúgy, mint zsidókat, de még kommunistákat is, férfiakat, nőket, gyerekeket...
HVG: Ezért nem szólal meg az egyház a hajléktalanok kriminalizálása, vagy legújabban a családok kizsigereléséhez vezető túlóratörvény ügyében?
H. T. C.: Bár minden fontos társadalmi kérdésben nem tudunk megszólalni, közvetve hallatjuk a hangunkat. A bencések esetében ezt a célt szolgálják például a rendezvényeink, kiadványaink, kiállításaink. Csak azokkal az eszközökkel tudunk élni, amink van. Bárhogyan nézzük is, mi elsősorban egyházi intézmény vagyunk, egyházi célkitűzésekkel.
V. A.: Hosszú történelmünk során sem tanultuk meg, vagy gyakran elfelejtjük, hogy bátran kiálljunk a kisemmizettek mellett. Pedig nekünk politikai rendszertől függetlenül mindig a védtelenek hangjának kellene lennünk.
HVG: Pannonhalmán nincsenek híján a bátorságnak, ha ellent kell mondani a hatalomnak, vagy ha a kormánypropaganda ellenére menekülteket kell befogadni. Asztrik atyát egyenesen az ateisták püspökének nevezték. Mennyire érzi ezt a múltat tehernek vagy épp áldásnak az új főapát?
H. T. C.: Mi nem most megalakult vállalat vagyunk, ahol az ügyvezető kialakítja a profilt, és ahhoz keres munkatársakat. A közösség együtt valósítja meg a missziót, amelyben a mindenkori főapátnak az a feladata, hogy támogasson, emlékeztessen, összehangoljon, ha kell, döntsön vagy éppen tanácsoljon. Számomra egyáltalán nem teher a múlt! Sok bátorítást kapunk, hogy jó irányba haladunk. De persze, ahogy eddig sem tettük, ezután sem akarunk provokálni senkit.
V. A.: Nem azért nyitottuk meg az apátságot annak idején például néhány menekült család előtt, mert ezzel bárkit is bosszantani akartunk volna, vagy az ellenzéket támogatni. Hanem azért, mert itt voltak a kapuink előtt. A mögöttünk hagyott ezer esztendő alatt mindenkinek menedéket adtunk, aki zörgetett: befogadtunk a felvilágosodás, majd Napóleon elől menekülő franciákat éppúgy, mint zsidókat, de még kommunistákat is, férfiakat, nőket, gyerekeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.