AHOL ABBÓL IS PROPAGANDÁT LEHET CSINÁLNI, HOGY HAMARABB ÉRKEZIK A NYUGDÍJ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2018.12.04.

Jó reggelt kívánok! Most, hogy hivatalosan is révbe ért a magyar kormány elvetemült erőpolitizálásának szimbóluma, a CEU (vagy ahogy ők mondják: a Soros-egyetem) eltakarítása, most hogy nem maradt illúzió sem arra vonatkozóan, hogy talán van, amit még az Orbán-kormány sem mer megtenni, saját magamra fogok hivatkozni. Amikor tavaly áprilisban a lex CEU parlamenti szavazása kapcsán Ürge-Vorsatz Diána, a CEU oktatója, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke, hétgyermekes, mindenkori Fidesz-szavazó arról írt, hogy nem érdemli meg őt ez az ország, hogy 40 év kemény munkáját köpték szembe, hogy miként lett egyik napról a másikra egy törvényszegő, külföldi érdekeket képviselő és Magyarország belügyeibe beleavatkozó intézet része, akitől elfordulnak a kollégák, a barátok, leírtam amit erről gondolok. Meg is kaptam a magamét az eltartott kisujjal, mimózalélekkel modoroskodó-moralizáló neves sajtómunkások egyikétől-másikától, hogy micsoda borzalom, amit művelek. Most, hogy túl vagyunk már minden árkon és bokron, és visszafordíthatatlanul kiderült, hogy ennek a kormánynak semmit nem jelent évtizedek verejtékes munkája csak azért, mert valaki egész életében a Fideszre szavazott és nemzeti-keresztény értékek mentén éli az életét, kíváncsi lennék, meddig lehet még felmentéseket keresni azok számára, akik az elmúlt években elfordították a fejüket, amikor mások lába alól húzták ki a talajt, amikor a másokét vitték, amikor mások egzisztenciáját taposták el ugyanazok?

Megint az van, hogy a konkrét történés tragikumánál csak az arra érkező reakciók a felfoghatatlanabbak és elkeserítőbbek. Manfred Weber csalódott, az Egyesült Államok kormánya csalódott, Orbán volt gazdasági minisztere nem hitte volna, Navracsics Tibor meg onnan a távoli rothadó Nyugatról azt szeretné, ha Magyarország nem az egyetem körüli vitáról lenne ismert a világban. Mindenki úgy tesz, mintha a szándék nem lett volna egyértelmű első perctől, és mintha nem lett volna evidencia az elmúlt 20 hónapban, hogy a tudás nemzetikeresztény ellenségeinek eszük ágában nincs megegyezésre jutni. Az időhúzás, a csuklóztatás, a lejáratás teljes arzenálját felvonultatva, habzó szájjal sorosoztak, listáztak, mocskolódtak és most a közvélemény, az érintettek, a nem érintettek úgy tesznek, mintha valamiféle meglepetéssel állnának szemben, miközben ők utolsó percig reménykedtek abban, hogy talán mégsem az történik, amit látunk.

Ilyen értelemben ez az ügy nem kizárólag a CEU-ról szól, és nem is Magyarország különbejáratú szégyene. Még akkor sem, ha ez a szégyen és nettó veszteség egyáltalán nem üti át az ingerküszöböt egy olyan országban, ahol abból is propagandát lehet csinálni, hogy hamarabb érkezik a nyugdíj. Ahol a csatasorba állított propagandakommandó egy emberként üvölti a kilóra felvásárolt fideszes médiában, hogy az egyetem Bécsbe költözése mindössze Soros-féle politikai blöff, és hagyjuk már a dagadt ruhát másra. Ahol az egész csúfos, szégyenteljes akció megkoronázásaként előkerül a sifonérból a magyar oktatási rendszer szétverésének felejthetetlen élharcosa, Hoffmann Rózsa egykori köznevelési államtitkár – aki nem érzi bűnösnek magát mindazért, amit abban a minőségében parancsra levezényelt – és belenyögi a kamerába, hogy nem a kormány űzte el az egyetemet, hanem az intézmény döntött úgy, hogy az amerikai diplomát adó képzéseiket kiviszik az országból. Különben bár emberileg megérti az egyetem vezetőinek elkeseredettségét, de Bécs nincs a világ végén. Emberileg… ez a szó egy fideszkádéenpés szájból ma úgy hangzik, mint egy öblös káromkodás...

ITT OLVASHATÓ