A TRAPPER FARMER ÍZLÉSES, MODERN, JÓPOFA, AHOGYAN EFFAJTA HOLMIHOZ ILLIK

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2018.11.30.

A divat a hétköznapokban az öltözködés, tágabb értelemben a fogyasztás aktuális trendjeit jelenti. Tudományos szempontból viszont ennél jóval többet: az egyéni és társadalmi viszonyok jól látható jeleiből összeálló szimbólumrendszert. Ebben az olvasatban a divat egyszerre gazdasági, kulturális, szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai és politikai, illetve ideológiai jelenség, amelynek komplex vizsgálatát a társadalomtudományi diskurzusban divat tanulmányok (fashion studies) gyűjtőnév alatt emlegetett, önálló egyetemi tanszékekkel és folyóirattal büszkélkedő irányzat művelői vállalták magukra.

Magyarországon az 1980-as évek elején a divatszociológia, illetve viselettörténet címszavai alatt jelent meg az akadémiai diskurzusban ez a sokféle tudományág módszertanait és eredményeit ötvöző szemlélet. Az egyik úttörő az idén májusban elhunyt F. Dózsa Katalin művészettörténész-muzeológus volt, aki a Budapesti Történeti Múzeum kötelékében az első között vizsgálta a fent vázolt összefüggések rendszereként a múltbeli öltözködési és ruházkodási szokásokat. A korabeli ruházkodásból kiinduló, az 1800-as évek elejétől a kora Kádár-korig tartó időszak magyarországi női életmódját, családi és társas viszonyait feltáró kutatásairól ismert viselettörténész tiszteletére tanítványai szerveztek konferenciát a Magyar Nemzeti Múzeumban november 21. és 24. között Letűnt idők... címen.

A fent vázolt tudományköziség jegyében a háromnapos eseményen az olyan klasszikus témák mellett, mint Erzsébet-királyné gardróbja, vagy egy száz évvel ezelőtt élt kalotaszegi asszony ruhatára, szó esett a viselet társadalom- és mentalitásformáló hatásáról, a bizsuról mint jelenségről, továbbá arról, hogy miféle szerepet játszott a divat a megkésett és részleges magyarországi polgárosodásban...

ITT OLVASHATÓ