A SZAKSZERVEZETEK MEGÚJULÁSA NÉLKÜL NEM AKADÁLYOZHATÓ MEG A RABSZOLGATÖRVÉNY

MÉRCE
Szerző: KEMÉNY BENCE
2018.12.11.

A múlt század elején a munkások mindenütt a világban hosszú ideig harcoltak erejüket összeadva és ebből hatalmat építve, szemben a gyárosok, bankárok és korrupt politikusok hatalmával. Ennek eredménye lett a korábban szabadon romboló munkaerőpiac és a korabeli kapitalizmus megregulázása: 40 órás munkahét, a gyermekmunka eltörlése, a szakszervezetek és a munkás érdekképviselet eszközeinek legalizálása. A feladat (szinte) most is ugyanaz, de a szakszervezeti mozgalomnak más eszközökre támaszkodva kell végigvinnie azt.

Mi a rabszolgatörvény?

A Munka Törvénykönyve tervezett módosításának körülményei már ismertek, a lényeg pedig: 400 óra (heti még egy nap) túlóra, amit a cégek ráérnek három éves kereten belül kifizetni, ha egyáltalán túlórának számít majd. A rabszolgatörvény a munkanap határait hosszúvá és bizonytalanná teszi, a kizsigerelés pedig minden jót elvesz. Ezzel a tervezettel együtt más javaslat is érkezett: a közszférában uralkodó káoszt is a dolgozók kizsigerelésével orvosolnák.

Mit jelent valójában?

A kormányzati álláspont szerint a munkások érdekeit szolgálja a törvénymódosítás: aki többet akar dolgozni, hadd tegye. Nagyon fontos: a munkások nem többet akarnak izzadni a műanyagfröccsöntő üzemben, hanem többet akarnak keresni.
Ez nem a munkásoknak teremt lehetőségeket, hanem a munkaadónak, aki a munkaügyi rendszerből fakadó hatalma miatt ezzel élni is fog.

Ennek a hatalomnak a forrása egyértelmű, álságos úgy tenni, mintha bárki azt gondolná, a munkaerőpiacot és a munkát a munkások szabad döntései határoznák meg. Legtöbb esetben nem azért vállal valaki munkát, mert ebben találja életének kiteljesedését. Azért teszi ezt, mert nem kíván éhen halni. Ha a 40 órás munkahét nem elég ehhez, akkor nem a hosszát, hanem a bért kell növelni.

Ha megteremtjük azt a lehetőséget, hogy évi 400 órát túlórázhasson valaki, de ezzel a célunk az, hogy a munkások belátásuk szerint élhessenek ezzel a lehetőséggel, akkor garanciákra van szükség. Ilyen lenne a szakszervezeti jelenlét (jó esetben) biztosítéka a munkások érdekeinek érvényesülésére és a kollektív szerződés feltétele, ami a szakszervezet és a munkáltató között jön létre...

ITT OLVASHATÓ