Szerző: Határátkelő
2018.12.12.
„Én 35 éves vagyok, végzettségemet tekintve gyengeáramú villamosmérnök. Öt éve projektmenedzsmenttel foglalkozom építőipari területen. Korábban voltam már szervízmérnök és nemzetközi fuvarszervező is.
Feleségem 36 éves gyógytornász. Én elég jól beszélek angolul, a feleségemnek azért kellene gyakorlás, de belerázódna szerintem. Van két gyerekünk, 6, 4 évesek, illetve február közepére várjuk harmadik gyermekünket.
Engem már régebb óta foglalkoztat a kiköltözés gondolata, de a feleségem beszélni sem hajlandó róla. Annyit sikerült elérnem, hogy amint felmerül az ország kilépése az EU-ból, megyünk.
Eltérő jövőképek
Az elmúlt év eseményei alapján azonban véleményem szerint csak az időt húzzuk feleslegesen az itt maradással. Egyre több helyről jön, hogy belátható időn belül nem lesz sem jóléti, sem demokratikus fordulat. És valószínűleg igazak ezek az előre jelzések. Legalábbis nekem annak tűnnek.
A sógornőm a férjével kint van Németországban orvosként. Reméltem, hogy ez előre mozdítja az ügyet, de egyelőre nem sok segítséget jelentett.
Próbálom fokozatosan összehangolni a jövőképünket a feleségemmel, de ha van esetleg valamilyen jó tanácsotok a meggyőzéshez, kérlek írjátok meg.
Szerencsére, nincsenek napi gondjaink, ez biztosan nem segít, de nem az anyagi motiváció lenne az elsődleges. Sokkal inkább számít, hogy a gyerekek egy normális országban nőjenek fel, ahol a nyitottság, ne pedig gyűlölet legyen az alapvetés, megfelelő oktatást és egészségügyi ellátást kapjanak.
Én hajlandó lennék vállalkozni is, ha megfelelőek a körülmények, és nem kellene attól tartani, hogy ha valamelyik „családtagnak” megtetszik a cég, akkor elveszik.
Merre induljunk?
A kérdésem az lenne, hogy tudnátok-e országot javasolni számunkra a fentiek alapján? A magam részéről Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország esetleg Németország jöhet szóba. Mondjuk, nem vetném el Angliát sem, Brexit ide vagy oda, illetve egy nagyobb levegővel Kanada vagy Szingapúr is szóba jöhetne.
Ezek az elképzelések azonban csak az innen-onnan összeszedett, vagy esetleg turistaként szerzett tapasztalatokon alapuló idealizált képeken alapszanak.
Nyilvánvalóan a nyelvtudás némileg behatárolja a lehetőségeket, de minden országban vannak multinacionális cégek, melyeknél reményeim szerint el tudnék helyezkedni.
Nemrég elkezdtem kínaiul tanulni, ennek szerintem a nagy kikötővárosokban (Rotterdam, Hamburg) vagy akár a Volvonál is hasznát vehetném, de javítsatok ki ha tévedek.
Böngésztem az országok honlapjait, de nem egyértelműek számomra a családtámogatási rendszerek. Nem teljesen tiszta, hogy hol mennyi az adókedvezmény vagy milyen egyéb támogatás érhető el. Érdemes ezt egyáltalán figyelembe venni a választásnál?
Kora tavasszal voltunk a gyerekkel Németországban és Hollandiában. Idén ugye kicsit elhúzódott a tél, tehát nem lehet azt mondani, hogy teljes pompájában tündököltek a városok, de a gyerekek maguktól mondták: „Olyan szép itt, nem fogunk itt lakni?”
Tudom, gyerekszáj, nem mérlegelnek minden szempontot, de azért érdekes, hogy nekik is átjön a különbség. És ez csak a külsőség.
Egyébként a hollandiai Kampenban, a feleségem is azt mondta, hogy el tudna élni. Csak ugye más elképzelni és beszélni róla, valamint tényleg elhatározni magunkat erre a lépésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.