A KAPITALIZMUS TRAGIKUS RÖHEJESSÉGE

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.12.10.

...A kapitalizmus mindent összevetve a legalkalmasabban, a legzavartalanabbul fejezi ki az átlagember szomorú, értelmetlen életét, azaz az ember tragikus sorsát, amelyben a tragédia érzetét az a konfliktus kelti, ami a (sub specie aeternitatis) remélt "nembeli" lehetőségeink és az aktuális produktumunk között áll fenn, akár ha az emberiséget, akár ha a legtöbb embert egyenként nézzük. Ez a "nembeliség" ugyan nagyobb részt egy spekulatív norma kifejezése, mégsem teljesen az, ha hajlandók vagyunk elfogadni, hogy ilyen tragédia (beteljesítetlenség) van és a tragédia kárvallottja mindenekelőtt az emberi lélek, amelyről úgy érezzük - akár az isteni eredete miatt, akár a lelkiismeret értelmében, akár az irracionalitásban rejlő plasztikussága, az empátia különös fakultása okán, akár a hagyományos antropológiában élvezett primátusa és a máig fennmaradt bája iránti elnézésből -, hogy a legtöbb sérülést szenvedi el az élet során. Noha ez adná az emberségünk lényegét; mégis ez kerül rendre a legutolsó helyre a döntéseinkben, ami viszont nem marad büntetlenül az emberi karakterekben.

Százezreket alkalmazó iparágak szerveződnek az elképzelhető leghülyébb vágyak keltésére és kielégítésére az iPhone n-edik generációjától a saját maga által tisztított vízzel főző, slim selyemingben, tökös nadrágban feszítő idősödő baristák világáig. A biznisz világ közösségi hálóján, a LinkedInen, ostobább (és lélekgyilkosabb) egy átlagposzt, mint a Facebookon. Semmi más ez, mint az emberi horizont tragikussága a fenti értelemben. Nem olyasmi, amin lehetne, vagy érdemes volna változtatni. A kapitalizmus még mindig az a rezsim, amely a leginkább lehetővé teszi a tragédia feloldását, mert meghagyja mindenkinek, hogy a saját mércéje - adott esetben kiválósági mércéje - szerint viszonylag szabadon éljen, illetve nem teszi kötelezővé a benevezést semelyik show-ra. Kellő lelki és szellemi erővel távol tarthatja magát az ember akár mindentől, de meg is találhatja benne a kevés valamitis, ami mégiscsak előny minden más rezsim ajánlatával szemben. Azért bár felületesen nézve osztozom a mélyen érző, súlyos tekintetű rendszerkritikusok rezsim iránti megvetésében, azt éppen az ellenkező okból teszem: mert adekvátnak találom az emberiséghez. Nem olyasminek, amitől meg kéne váltani minket.

ITT OLVASHATÓ