Szerző: GADÓ GÁBOR
2018.11.23.
Tisztában vagyok vele, hogy lesz olyan olvasó, aki az első bekezdés végére érve megkérdezi, vajon helyes dolog-e, ha olyasmivel traktálom, amit nélkülem is alaposan ismer. Például, hogy mivel 2019 őszén önkormányzati választások lesznek Magyarországon, a Fidesz-vezette koalíciónak mielőbb Budapest értésére kellett adnia, hogy a negyedik Orbán-kormány csak a jelenlegi városvezetéssel együttműködve lát garanciát arra, hogy „ezermilliárdos nagyságrendben és évtizedes távlatokban” gondolkodjon a főváros jövőjéről. Ehhez képest, ha a választók jövőre „okosan” voksolnak, a kormány nem csupán „csúcsra járatott” hajléktalanszállókkal és az éjszakára gondosan lezárt aluljárókkal „keresztényivé” varázsolt nagyváros érzetét kínálja a számukra, de lehetővé teszi, hogy egyes régóta nélkülözött egészségügyi fejlesztésekre is sor kerüljön. Az effajta érvekre nyitottnak mutatkozó polgárok meggyőzését szolgálta – egyebek között – a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának (röviden: tanács) múlt heti ünnepélyes megalakulása.
Az olvasónak persze igaza van abban, hogy a tanács körüli kampányesemény üzenete könnyen megfejthető volt, a Városházán elhangzó „ezermilliárdos” beszédek nem igényelnek összetett elemzéseket. Attól tartok azonban, hogy a kétharmados többség ezúttal sem érte be egy átlagos propagandaakcióval: a tanács létrehozása hosszabb távú koncepció megvalósítását szolgálja. Ahogy Tarlós István – mintegy a miniszterelnök helyett – fogalmazott: ezentúl nem lesz lényeges, hogy Budapesten mi az állami, és mi a fővárosi fejlesztés, azok közös eredményként és teljesítményként fognak megjelenni, mint „Andrássy vagy Podmaniczky idejében”. A tanács létrehozásáról még októberben döntött a kormány: a hivatalos közlönyben 1509/2018. (X.17.) számon megjelent határozat kimondja, hogy a tanács például „javaslatot tesz a hosszú távú fejlesztési célok meghatározására”. Véleményezi továbbá az „(...) állami, illetve fővárosi önkormányzati hatáskörben megvalósítandó jelentős fejlesztések (beruházások) megvalósításának alapvető elemeit...” A dokumentum kétségkívül a kormányzati jogászcsapat professzionális munkája volt: a tanács látszólag nem von el a fővárostól érdemi hatásköröket, szerepe – a határozat betűje szerint – kimerül a javaslattevő, kezdeményező, döntés-előkészítő, koordináló feladatok ellátásában. Miért gondolom mégis úgy, hogy a tanács jogállása nem egyeztethető össze maradéktalanul az Alaptörvénnyel?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.