Szerző: Az Én Pénzem
2018.11.07.
A magyarországi rendszerváltástól (is) sokan várták, hogy a gazdasági és politikai működésmód megváltozása az alacsony jövedelmi egyenlőtlenségekkel jellemzett, de lelassult mobilitású társadalmat úgy rázza fel és alakítja át, hogy közben a lojalitás helyett az érdem és a teljesítmény veszi át az előrejutásban a meghatározó szerepet – olvasható a Tárki társadalmi riportja egyik tanulmányában. Mint Tóth István György és Szelényi Iván megállapította: a rendszerváltás minden kétséget kizáróan sok tekintetben előrelépés volt, de mégis van valami baj az eloszlás „belsejében”. Mintha lennének belső törésvonalak és falak, amelyek (nagy általánosságban és tömegében) akadályozzák a nagyobb társadalmi csoportok közötti előre jutást.
Az alsó középosztály gyermekeinek az OECD jelentése szerint Németország mellett Magyarországon van nagyobb esélye a lefelé csúszásra, mint a felső negyedbe emelkedésre. Emellett nálunk és az USA-ban a legerősebb az iskoláztatás hatása az intergenerációs mobilitásban.
Magyarország valamiért kilóg a nemzetközi sorból; nálunk annak ellenére alacsony a mobilitás szintje, hogy nem különösebben magas a jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke. Több számítás is arra utal viszont, hogy a felső réteg jövedelmi részesedését alulbecslik. A szerzők arra jutnak, hogy a felső tíz százalék az összes magyar háztartási jövedelem csaknem harminc százalékával rendelkezhet...
Vagyoni eloszlást alapul véve egyébként a felső tízezer csúcsán és alján elhelyezkedő családok jövedelme között akár ezerszeres különbség is lehet. A felső tízezer pedig a felső tíz százaléknak még mindig csak egy százaléka. A fenti táblába a leírásból kigyűjtöttük, miként nézhet ki a magyar felső tized...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.