TAGADOTT-FELEJTETT KÖZTÁRSASÁG I. - FEJEZETEK A KULTÚRPOLITIKÁBÓL

MÉRCE
Szerző: LIPUSZ BALÁZS
2018.11.15.

Magyarország – pontosabban az ország területén élő emberek, az ország népe – elfeledkezett a demokráciáról, a köztársaságról. A jogállamiságról, a joggyakorlásról, párbeszédről, megértésről, szolidaritásról. Így történhet meg, hogy ebben az országban az állam egyben a kormány és a párt, és semmibe veszik a demokratikus és emberi értékeket, szembehelyezkednek velük; vegzálnak egyes csoportokat, például hajléktalanokat, tudósokat, gyermekteleneket, más vallásúakat, vallástalanokat, minket, a népet.

Kényükre-kedvükre kampányolnak, szabják a választási törvényt, az alkotmányt/alaptörvényt.

Egy államrendszer megismeréséhez jó irányt ad az önmaga által a tömegek irányába teremtett-mutatott legitimációs színfal, az emlékezet-, és kultúrpolitika vizsgálata. Minden rendszer rendelkezik múlttal, és ahhoz való viszonyulással, nemzeti ünnepek, emléknapok, megemlékezések, szobrok, szavak szintjén. Ezek adják az állam, a politikai elit önmeghatározását, és az azt legitimáló-megszavazó emberek, a nép csirizét. Tehát ahhoz, hogy megértsük a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a Fidesz kormányzását, meg kell vizsgálnunk hogyan teremtik meg hatalmuk, az állam(rend) alapját, hátterét, múltját. És ezáltal hogyan befolyásolják az államhoz, más államokhoz és végső soron egymáshoz és más országok népéhez való hozzáállásunkat.

A megértéshez vezető utat mi sem bizonyítja jobban, mint Orbán Viktor szavai egy szoboravatáson, melyek szerint:

„egy köztéri szobor felállítása mindig önmagán túl mutató értelmet hordoz. […] Ha egy szobor ledöntése sokszor egy korszak végét jelzi, akkor egy szobor felállítása gyakran egy másik kezdetét. […]”...

ITT OLVASHATÓ