Szerző: hj
2018.11.14.
Die Presse: Az osztrák külügyminiszter is Gruevski nagy barátja
A nemzeti populista VMRO-DMPNE párt elnöke kormányfőként nem csupán Magyarországgal és Oroszországgal, hanem Ausztriával is szoros politikai kapcsolatokat ápolt. Gruevski közel évtizedes hivatali idejében a térség legkorruptabb, és skrupulusoktól leginkább mentes politikusaként szerzett kétes hírnevet. 2015-ben az ellenzéknek átjátszott lehallgatási felvételek ingatták meg, amelyek a kormánya hivatallal való visszaéléseinek és választási manipulációinak megrázó mélységeit tárták fel. Végül több hónapon át tartó tiltakozások után belement egy átmeneti kormány megalakításába és új választások kiírásába, majd 2016 elején lemondott. A teljesen diszkreditált politikus azonban az úgynevezett balkáni útvonal lezárása miatt azonban továbbra is bírta az EU konzervatív politikusainak támogatását, így a 2016-os, elvesztett választások kampányában Sebastian Kurz akkori osztrák külügyminiszter, mai kancellár, és Orbán Viktor is látogatást tett nála.
***
Der Spiegel: Merkel európai hadsereget vizionál
„Valódi európai hadsereget” követelt Angela Merkel az Európai Parlamentben mondott beszédében, de arról nem szólt, hogy annak szerinte hogyan kellene működni, és sok minden mást is homályban hagyott.
A beszédet sok spekuláció előzte meg arról, hogy vajon a kancellár hivatali idejének késő őszén feladja-e visszafogottságát. Megpróbálja-e még Macronnal közösen megreformálni Európát, hogy végre valamit szembeállítson a populistákkal. Ám a félórás beszédből nyilvánvalóvá vált: Merkel jövő-víziója továbbra is várat magára, ha egyáltalán lesz. Csak egyetlen kérdésben foglalt valamennyire határozottan állást: Macronhoz hasonlóan ő is európai hadsereget akar. Vagy legalább szeretne, mert ezt a kijelentést is a rá jellemző szófelhőbe csomagolta: „dolgozni akarunk rajta, hogy egyszer majd…”, de arra nem tért ki, hogy egy ilyen hadsereg hogyan működne.
A fegyvereket is közösen kellene gyártani, és közös szabályok alapján exportálni. Minden más pontban még ennél is kevésbé határozottan fogalmazott. Az euró-övezet reformjáról azt mondta, hogy fejleszteni akarják a az ESM európai stabilitási mechanizmust, valamint dolgozni akarnak egy bankunión és az övezet közös költségvetésén, de új kezdeményezéseket nem vetett fel, hanem megismételte, hogy néhány országban csökkenteni kell a kockázatokat, mielőtt ezekkel az országokkal megterhelik a közösséget – értsd: a német adófizetőket. Közvetve bírálta az olasz kormány költségvetési politikáját, azzal, hogy az euró-övezet stabilitását teszi kétségessé az, aki kizárólag kölcsönök felvételével akarja megoldani a problémákat, és nem teljesíti a vállalt kötelezettségeket.
Más kérdésekben sem mondott neveket:
„Mindannyiunk jogállamiságát fenyegeti az, aki a saját országában aláássa a jogállamiságot és korlátozza a sajtószabadságot”
– mondta. Ám ezzel kapcsolatban sem vetett fel konkrét követeléseket vagy új kezdeményezéseket, és elkerült minden konkrét állásfoglalást. Legalább a migrációs és menekültpolitika ügyében mondott valami olyasmit, amit az uniós partnerekkel szembeni bocsánatkérésnek lehet tekinteni. Arról beszélt, hogy Németország a 2015-ös válság előtt sokáig nem tekintette közösen megoldandó problémának ezt, és ez nemzeti egoizmus volt. Megértést mutatott olyan országok iránt, amelyek „történelmük, vagy demográfiájuk” miatt „eltérő magatartást” mutatnak a befogadásban. A közös megoldás megtalálását követelte, de itt is adós maradt konkrétumokkal. Beszédét történelmi visszapillantással fejezte be: a hétvégén Macronnal az I. világháború áldozatairól emlékezett meg, s erről azt mondta: „Ennek tudatosítania kellene bennünk, hogy mi történik, ha a nemzetek nem tisztelik egymást, és nemzetközi közösségek dőlnek meg, mint a Népszövetség. Ezért nem szabad eljátszanunk az európai esélyt”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.