POFA ALAPÁLLÁSBA!

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.11.04.

Nagy érdeklődéssel figyelem, ahogyan erősödik, izmosodik ez az ezerfelől fenyegetett kis magyar haza. Az államnak, mint tudjuk, sok más mellett két funkciója van az állampolgárok biztonságának és a nemzet szuverenitásának védelme terén. A belső rendet a rendőrséggel és az igazságszolgáltatás szervei útján (ügyészség, bíróság), a külső biztonságot a hadsereg útján garantálja. Feladatait a sereg fegyveresen és fegyvertelenül is elláthatja az éppen aktuális kötelmekre vonatkozó szabályoknak megfelelően.

A fegyveres erők békeidőszakban a határokon belül fegyveres feladatokat nem láthatnak el. Legalábbis egyelőre. Persze, ha a kerítés körüli harcimarcit most nem számítjuk. De az más. Ami a rendőrség „két nap alatt rend lesz itt” programját illeti, annak eszméjét és eredményeit ismerjük. A hadsereg remek eszköz lehet a rendőrséggel párban a békétlenek megfékezésére és rendszabályozására, csak meg kell teremteni ehhez a megfelelő jogi hátteret.

A gondolat nem lehet teljesen idegen az állampárttól. Erre a következtetésre pedig a Tisza István halálának évfordulója alkalmából rendezett fényes megemlékezés inspirál bennünket. Igaz ugyan, hogy a magasztos szónoklatok elfelejtették megemlíteni a Véres Csütörtököt (százezres tüntetés, sortűz, hat halott több száz sebesült), azt viszont ezek szerint semmiképp sem felejtették el, hogy ő volt az, aki diktatórikus eszközökkel törte le anno a demokratikus ellenzéket. Csak erről sem beszéltek. Viszont a rettegő Orbán számára példaképnek talán éppen ezért egész jól megfelel.

Álljunk meg most egy pillanatra, és mi is emlékezzünk Tiszára Ady Endre szavaival. Lássuk be, nem véletlen, hogy újabban le akarják rángatni szegényt a nemzeti piedesztálról. Külön felhívnám a figyelmet, hogy az első sor a Sorsról és nem Sorosról tesz említést.

Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.
Mert ő is az Idők kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse.

Mi azonban ma és itt nem Tisza Pista abcúgolására emeltük fel a szavunkat. Aktuális témánk a magyar haderő fejlesztése és átalakítása. Mert hisz mi más is lenne, ugye, a jelen helyzet legfontosabb kihívása az ország számára?!

Érdekes képet mutat a magyar hadak létszámának alakulása, ha azt a II. Világháború időszakától áttekintjük – persze csak futólag. 1943-ban a 255 ezer katonánk volt. A szám 1944. szeptember 30-ára, a teljes mozgósítás következtében, elérte az 1 millió főt. A háború végére az élőerő ötvenezer főt számlált, hogy aztán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) 1946. márciusában a megengedett létszámot 25 ezer főben állapítsa meg. Az élőerőre vonatkozó adatok az évek során fel le ugráltak. Elmondhatjuk azonban, hogy az 1945-89 közötti időszakban Magyarországnak az adott kornak megfelelő, jól felszerelt, modern hadserege volt, a rendszerváltáskor 106 800 fős hivatásos és sorállománnyal.

1991. március 31-én megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete (július 1-jén maga a Varsói Szerződés is). Június 19-én a szovjet csapatok, a tervezettnél 11 nappal korábban, elhagyták hazánk területét. Jegyezzük meg gyorsan: nem Orbán Viktor utasítására, mint ezt ma sok Fidesz szóvivő és a kicsiny miniszterelnök is hajlamos gondolni, hanem már az újratemetést megelőzően megkezdett és lefolytatott államközi megállapodások eredményeként. 1999. március 12-én, az első Orbán-kormány idején írtuk alá a NATO-hoz való csatlakozásunkat. Az első hallásra ördögtől való ötlet Horn Gyulától származott. A hadilétszám a csatlakozást követően is folyamatosan változott, leginkább csökkent. 2004 novemberében megszűnt a kötelező sorozás, megtörtént a sorozott haderőről az önkéntes (szerződéses) hadseregre való átállás.

2007-ben az erről szóló országgyűlési határozati javaslat 23.950 főben állapítja meg a Magyar Honvédség létszámát. A parlament általános vitájában a honvédelmi miniszter azt mondta: ez a keret megfelel egy stabil, hatékony, erős honvédség működtetésének.

Az azóta eltelt több mint tíz év alatt 29 700-ra szaporodott fel a haderő, és így volt ez egészen 2018. október 30-ig. Pár napja ugyanis az országgyűlés 37 650-re emelte a Magyar Honvédség szervezeteinél rendszeresíthető beosztások felső határát. Itt tartunk most. Azaz már itt sem, de erről majd később.

A fenti számokkal leginkább azt akartam érzékeltetni, hogy tulajdonképpen nincs különösebb aggodalomra ok ezzel az emeléssel, a számok az elmúlt hatvan-hetven évben állandóan változtak. A hidegháború és a két katonai blokk szembenállásának megszűntével a nagy létszámú magyar hadsereg iránti igény is megszűnt. Felváltotta a kisebb ütőképesebb speciális feladatokra kiképzett állomány, amely külföldi békefenntartó missziókat és egyéb békefeladatokat is ellát. Az volt a koncepció – már legalábbis a jelenleginél értelmesebb kormányok regnálása idején –, hogy a felszabaduló pénzeszközöket más, hasznosabb társadalmi célok megvalósítására kell és lehet majd fordítani...

ITT OLVASHATÓ