Szerző: CZENE GÁBOR
2018.11.17.
Gyertyát gyújtott? Megivott egy pohár bort? Egyáltalán eszébe jutott, hogy a már megszűnt SZDSZ, amelynek alapítója és meghatározó politikusa volt, harminc évvel ezelőtt jött létre?
Magamtól nem szoktam minden év november 13-án megemlékezni az SZDSZ alapításáról, de a kerek évforduló alkalmából most meghívást kaptam egy összejövetelre. A bulinegyed egyik szórakozóhelyén találkoztunk, az alapítók közül Kis János, Magyar Bálint, Mécs Imre, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Horváth Aladár és sokan mások, elég sokan vidékiek is megjelentek.
Búsongtak? Szidták a rendszert?
Kellemes találkozás volt régi ismerősökkel, a mostani állapotokról kevés szó esett. Nem volt szervezett ünnepi rítus, Kis János, az SZDSZ első elnöke mondott néhány mondatot. Annak külön örültem, hogy a párt egykori alkalmazottai közül is sokan eljöttek. Ami nekünk a hősi múlt volt, nekik a munkahelyük. Mégis, úgy látszik, jó szívvel gondolnak az SZDSZ-re, ránk.
Ön két évtizedig volt parlamenti képviselő. Mit érez, amikor a Kossuth téren sétál?
Nem fáj a szívem. Jó előre eldöntöttem, hogy 2010-ben befejezem a képviselőséget. Akkor is így tettem volna, ha máshogyan alakul az SZDSZ története. Húsz év bőven elég volt. Kifejezetten jó érzés, hogy már nem odabent ülök. Kínos lenne eljátszani a biodíszlet szerepét a kormánnyal szemben. Ez nem az ellenzéki politikusok hibája, hanem a helyzet következménye. Emlékszem, már az is kellemetlen volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe. Nem nagyon tudtuk, mit kezdjünk a vállalhatatlan szövegeikkel. Az se jó, ha szó nélkül hagyjuk, de az se, ha mindenre ugrunk. Pedig a MIÉP-nek távolról sem volt akkora támogatottsága, mint a Jobbiknak, pláne a Fidesznek.
Törvényszerű volt az SZDSZ eltűnése?
A hasonló szerveződések hasonló sorsra jutottak az összes volt szocialista országban. A demokratikus ellenzékből kinőtt pártok mindenhol fölszámolódtak. Ennyiben akár igen lehetne a válasz. Nem akarom azonban ezzel felmenteni magunkat a tévedéseink és baklövéseink alól. Egészében mégis azt hiszem, hogy az SZDSZ eltűnése is szükségszerű volt. Az értelmiségi, morális alapon politizálni kezdő emberek eleve másfajta attitűddel érkeztek a hivatásos politikusságba, mint azok, akik szerint a hatalmat szeretni és mindenáron akarni kell.
Demokratikus ellenzékiként melyik korszakot tartja nyomasztóbbnak: a késő kádárizmus hanyatló diktatúráját, vagy a mai lebomló jogállamot?
Erre elég egyértelmű a válaszom. A kádári diktatúrának ugyan nem láttuk a végét, de azt jól érzékeltük, hogy folyamatosan gyöngül és forgácsolódik. Megélhetőbb világ volt, mint egy kiépülő autokratikus rendszer, amely cseppet sem úgy néz ki, mintha gyöngülne. Annak idején a szabadságjogokból egyre többet sikerült kivívni, most pont az ellenkezője történik. Ráadásul a Kádár-korszak politikai berendezkedéséhez nem volt semmi közöm, a rendszer ellenzékéhez tartoztam. A mai kormányra viszont nem tudok máshogyan tekinteni, mint egy olyan képződményre, ami 1989-ből nőtt ki. Márpedig a rendszerváltásnak én is részese és alakítója voltam.
Mekkora felelőssége van az SZDSZ-nek – és személy szerint önnek – abban, hogy a Fidesz rátenyerelhetett az országra?
Búsongtak? Szidták a rendszert?
Kellemes találkozás volt régi ismerősökkel, a mostani állapotokról kevés szó esett. Nem volt szervezett ünnepi rítus, Kis János, az SZDSZ első elnöke mondott néhány mondatot. Annak külön örültem, hogy a párt egykori alkalmazottai közül is sokan eljöttek. Ami nekünk a hősi múlt volt, nekik a munkahelyük. Mégis, úgy látszik, jó szívvel gondolnak az SZDSZ-re, ránk.
Ön két évtizedig volt parlamenti képviselő. Mit érez, amikor a Kossuth téren sétál?
Nem fáj a szívem. Jó előre eldöntöttem, hogy 2010-ben befejezem a képviselőséget. Akkor is így tettem volna, ha máshogyan alakul az SZDSZ története. Húsz év bőven elég volt. Kifejezetten jó érzés, hogy már nem odabent ülök. Kínos lenne eljátszani a biodíszlet szerepét a kormánnyal szemben. Ez nem az ellenzéki politikusok hibája, hanem a helyzet következménye. Emlékszem, már az is kellemetlen volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe. Nem nagyon tudtuk, mit kezdjünk a vállalhatatlan szövegeikkel. Az se jó, ha szó nélkül hagyjuk, de az se, ha mindenre ugrunk. Pedig a MIÉP-nek távolról sem volt akkora támogatottsága, mint a Jobbiknak, pláne a Fidesznek.
Törvényszerű volt az SZDSZ eltűnése?
A hasonló szerveződések hasonló sorsra jutottak az összes volt szocialista országban. A demokratikus ellenzékből kinőtt pártok mindenhol fölszámolódtak. Ennyiben akár igen lehetne a válasz. Nem akarom azonban ezzel felmenteni magunkat a tévedéseink és baklövéseink alól. Egészében mégis azt hiszem, hogy az SZDSZ eltűnése is szükségszerű volt. Az értelmiségi, morális alapon politizálni kezdő emberek eleve másfajta attitűddel érkeztek a hivatásos politikusságba, mint azok, akik szerint a hatalmat szeretni és mindenáron akarni kell.
Demokratikus ellenzékiként melyik korszakot tartja nyomasztóbbnak: a késő kádárizmus hanyatló diktatúráját, vagy a mai lebomló jogállamot?
Erre elég egyértelmű a válaszom. A kádári diktatúrának ugyan nem láttuk a végét, de azt jól érzékeltük, hogy folyamatosan gyöngül és forgácsolódik. Megélhetőbb világ volt, mint egy kiépülő autokratikus rendszer, amely cseppet sem úgy néz ki, mintha gyöngülne. Annak idején a szabadságjogokból egyre többet sikerült kivívni, most pont az ellenkezője történik. Ráadásul a Kádár-korszak politikai berendezkedéséhez nem volt semmi közöm, a rendszer ellenzékéhez tartoztam. A mai kormányra viszont nem tudok máshogyan tekinteni, mint egy olyan képződményre, ami 1989-ből nőtt ki. Márpedig a rendszerváltásnak én is részese és alakítója voltam.
Mekkora felelőssége van az SZDSZ-nek – és személy szerint önnek – abban, hogy a Fidesz rátenyerelhetett az országra?
Az SZDSZ volt az a párt – egyébként pont az akkori Fidesz mellett –, amely leginkább azonosult a rendszerváltással. A piacgazdaság szociálisan kontrollált formáját szerettük volna megteremteni (ennek ellenére ránk sütötték a „neoliberális” bélyeget), parlamenti demokráciát akartunk. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer majd nyugatellenes propagandával komoly politikai sikereket lehet elérni Magyarországon, mindenki körberöhögte volna. Aztán kiderült, hogy a magyar társadalom jóval kisebb fogékonyságot mutat a nyugati típusú demokrácia iránt, mint azt korábban hittük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.