Szerző: BORDÁS GÁBOR
2018.11.30.
Miközben a kormány elsődleges célul tűzte ki, hogy több gyerek szülessen Magyarországon, elítéli azokat, aki egyedül vállalnak gyereket. Pedig társ nélkül felnevelni egy gyereket óriási áldozatokkal jár, és senki sem jókedvében jut el addig a nehéz döntésig, hogy egymagában is belevág. Hat ilyen anyával beszélgettünk.
"Amikor elolvastam Novák Katalin nyilatkozatát, háromszáz lett a vérnyomásom, és még most is olyan ideges vagyok, hogy majd’ felrobbanok. Hogy mondhat egy családpolitikáért felelős tótumfaktum olyat, hogy nincs jogom a gyerekemhez?!"
Ági már túl volt két vetélésen, amikor összejött a most kétéves kisfia apjával. Amikor azonban teherbe esett, a férfi úgy döntött, hogy megszakítja vele a kapcsolatot, ő nem akart gyereket.
„Egy pillanatig nem volt kérdés, mit kell tennem, számomra az emberi élet védelme már magzati kortól érvényes. Mindenki másnak is azt mondanám ilyen helyzetben, ha valahogy elő tudja teremteni az anyagi hátteret, akkor vállalja apa nélkül is, és nevelje fel a gyerekét tisztességesen! Mert nem arról van szó, hogy ezzel kizárom a családból, hanem hogy életet adok"
– mondja Ági, aki azért sem érti a hatalom kommunikációját, mert a kormány egyfelől úton-útfélen azt a célt hangoztatja, hogy szülessen minél több gyerek, eközben pedig kritizálja azokat a szülőket, akik egyedül vállalnak gyereket.
Orbán Viktor már a nyáron leszögezte, hogy a NER szerint a „gyermeknek joga van anyához és apához”, ez az állítás kérdés formájában a legújabb, „a családok védelméről” szóló nemzeti konzultációban is szerepel, Novák Katalin családügyért felelős államtitkár pedig Baló György műsorában részletesebben is kibontotta a kormány álláspontját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.