Szerző: SZELESTEY
2018.11.10.
- Nem szabad, hogy Európa az Orbánok zsákmánya legyen! A nacionalisták képtelenek helyesen értékelni a helyzetet, a történelemből pedig tudni lehet, hogy hová vezet az általuk erőltetett bezárkózás, a nemzetállami fal
- Ha az EU nem tud megújulni, akkor szét fog esni, mint egykor a Monarchia, ráadásul Macron e pillanatban nagyon egyedül van az izmosodó populizmussal szemben
- A módszeres agymosás meghozta gyümölcseit Magyarországon: az emberek minden további nélkül beveszik a legostobább összeesküvés elméletet is
FT
A vezércikk azt sürgeti, hogy mindenki vonja le a tanulságokat az 1. világháború poklából, mert Trump politikája és az éleződő kelet-európai feszültség nagy bajokat vetíthet előre. A mostani elnök alatt, 70 éve óta először bizonytalanná vált, hogy az Egyesült Államok mennyire elkötelezett a szabályokon alapuló világrend iránt. Márpedig ebből súlyos gondok fakadhatnak. Az USA szétzúzhatja a fennálló rendszert, hatalma és a kisebb államoknak mutatott rossz példa soha nem látott rombolással fenyeget. Az Ukrajna elleni orosz agresszió, a migrációról zajló vita, bizonyos keleti tagállamokban a jogállam elleni támadás próbára teszi az EU egységét és értékeit, éppen akkor, amikor kiválnak a britek. A fegyverszünet centenáriuma alkalmat ad elgondolkodni azon, hogy az európai béke és stabilitás szükségessé teszi a német vezetést, az amerikai szerepvállalást és azt, hogy határozott erőfeszítésekkel enyhítsék a mind nagyobb feszültséget a kontinens keleti felén.
New York Times
A francia elnök meglepő módon magára maradt Európában, nem tárgyal sem Magyarországgal, sem Lengyelországgal, igyekszik elszigetelni mindkettőt, illetve megerősíteni azt a véleményt, hogy a franciák nem szeretik a közép-európaiakat. Ezt a londoni Európai Reform Intézet vezetője mondta abban a hosszú elemzésben, amelyet a lap készített Macron unió törekvéseiről. Az elemzés emlékeztetett arra, hogy a politikus a héten végig látogatta az 1. világháború nagy franciaországi csatáinak helyszíneit és mindenütt arra hívta fel a figyelmet, hogy a nacionalizmus öl. Holnap pedig a világ több tucat vezetőjét látja vendégül Párizsban a háborút lezáró békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján. Csak mintha nem figyelnének oda a mondandójára, nemigen vannak partnerei a „több Európa” programjához.
Merkel távozik a színről, a mohón nacionalista kelet-európaiak a francia államfőben látják megtestesülni mindazt, ami rossz az EU-ban. Az Egyesült Államok elhárította a politikus kinyújtott kezét. Ily módon talán már csak ő az egyetlen, aki védi a liberális értékeket és mérsékelt álláspontot képvisel a bevándorlás ügyében a zászlólengető populistákkal szemben. Csak éppen utóbbiak sokkal többen vannak, és számuk egyre gyarapodik, miközben Macronnak nincs elég tapasztalata és a világpolitikában sincs szövetségese. Egy francia szakértő szerint az ok az, hogy ő a nyílt társadalmat hirdeti, bár az is belejátszik, hogy az elnök kedveli a magányos harcos szerepkörét, mint aki odahaza az egyetlen alternatívát kínálja Le Pennel szemben. Ez a kontinensen úgy jelenik meg, mint az unió híveinek, illetve ellenfeleinek harca.
Egyik párttársa, a francia Parlament Külügyi Bizottságának elnöke úgy véli, az elnök nincs elszigetelődve, csak a populisták reagálnak az emberek félelmeire, de ezt Marconnak tekintetbe kell vennie. Ám a politikus odahaza immár eléggé megosztó személyiségnek számít. Európában viszont azt hirdeti, hogy ő a legjobb választás az EU jövője szempontjából. A héten kijelentette, hogy az erősödő nacionalizmus a határok lezárását követeli és rájátszik a tömegek riadtságára, de egyesek azt mondják: mintha nem figyelne oda a migráció keltette nyugtalanságra. Arra, hogy az emberek egyszerűen több védelmet akarnak a bevándorlással szemben. Az államfő nyíltan össze szokott csapni Orbánnal és Salvinivel. Ám nemigen vannak befolyásos szövetségesei, miközben a rossz fiúk igen hatékonynak bizonyulnak és még az is elképzelhető, hogy jövőre ők alkotják a legerősebb frakciót Strasbourgban.
Ám úgy tűnik, hogy Macron mindezt számba vette és döntött, hogy a körülmények a javára szólnak. A már idézett francia szakember azonban úgy gondolja, hogy egyedül nem jut sokra, pedig szükség van egy fiatal vezetőre, aki kiáll a demokráciáért, Európáért, a nyitottságért. Viszont ha nincs ilyen, akkor elég zordnak látszik a jövő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.