Szerző: KALMÁR SZILÁRD
2018.11.22.
A tavaszi választás eredménytelensége és az azt követő apátia rá kellett ébresszen bennünket arra, hogy Orbán jelenlegi ellenzéke képtelen változást elérni.
A NER szabta kereteken belül nincs olyan kombinációja a szereplőknek, amely meg tudná teremteni a változáshoz szükséges „új többség”-et. Az csak hab a szégyentortán, hogy mindeközben gagyi ügyeskedésekkel, taktikázásokkal ezek a politikai formációk „összefogásozás” közben egymás kicsinálásával voltak és vannak elfoglalva.
Ma a hivatalos ellenzék soha nem látott mélyponton van. Az új próbálkozások is csak belefulladnak az apátiába, ami eluralta az országot. Mindeközben ezen szervezetek helyzetét csak súlyosbítja, hogy szinte az összes ellenzéki párt mögül eltűnt a mozgalmi bázis. Gyurcsány nyugdíjasai kiöregedtek, a szocialisták nagy előnyének tekintett országos hálózat romokban, az LMP és a Jobbik aktivista bázisa pedig lényegében felszámolódott.
A NER szabta kereteken belül nincs olyan kombinációja a szereplőknek, amely meg tudná teremteni a változáshoz szükséges „új többség”-et. Az csak hab a szégyentortán, hogy mindeközben gagyi ügyeskedésekkel, taktikázásokkal ezek a politikai formációk „összefogásozás” közben egymás kicsinálásával voltak és vannak elfoglalva.
Ma a hivatalos ellenzék soha nem látott mélyponton van. Az új próbálkozások is csak belefulladnak az apátiába, ami eluralta az országot. Mindeközben ezen szervezetek helyzetét csak súlyosbítja, hogy szinte az összes ellenzéki párt mögül eltűnt a mozgalmi bázis. Gyurcsány nyugdíjasai kiöregedtek, a szocialisták nagy előnyének tekintett országos hálózat romokban, az LMP és a Jobbik aktivista bázisa pedig lényegében felszámolódott.
Így vagy úgy, de a leginkább Orbán által pénzelt pártelitek próbálkoznak már csak a túléléssel, arra számítva, hogy egy tőlük független rendszerösszeomlás után majd be tudnak lépni arra a területre, amely Orbán után maradni fog.
A helyzet legnagyobb ellentmondása azonban az, hogy míg a jelenlegi ellenzék van pozícióban, addig szinte biztos, hogy marad a jelenlegi miniszterelnök. Társadalmi bázis nélkül maradt ellenfelei csupán a rendszer demokratikusságának látszatát tartják fenn. Ha képesek lennének megbuktatni Orbánt, akkor már régen börtönben lennének. Az, hogy szabadlábon vannak, a legbiztosabb jele alkalmatlanságuknak. Sajnos az új, alulról induló kezdeményezések szinte azonnal elsüllyednek a NER mocsarában, gondoljunk csak arra a Momentumra, amelynek emblematikus vezetője egy ’89-es Orbán-klón, és nem csak a külsőségeket nézve.
Az áprilisi kudarc legfontosabb következménye a „liberális” értelmiségi ellenzéki alternatíva bukása. Szinte a nullára zuhant vissza az önnön politikai identitását a rendszerváltás polgári demokratikus ideáihoz kötő, egyébként rendkívül agresszív és minden mást erőből elnyomni kívánó ideológia népszerűsége. Összeomlani látszik a vallásos hittel felépített és hirdetett eszmerendszer, amelyben az elmúlt harminc év legunalamsabb politikai közhelyei kaptak helyet.
A helyzet legnagyobb ellentmondása azonban az, hogy míg a jelenlegi ellenzék van pozícióban, addig szinte biztos, hogy marad a jelenlegi miniszterelnök. Társadalmi bázis nélkül maradt ellenfelei csupán a rendszer demokratikusságának látszatát tartják fenn. Ha képesek lennének megbuktatni Orbánt, akkor már régen börtönben lennének. Az, hogy szabadlábon vannak, a legbiztosabb jele alkalmatlanságuknak. Sajnos az új, alulról induló kezdeményezések szinte azonnal elsüllyednek a NER mocsarában, gondoljunk csak arra a Momentumra, amelynek emblematikus vezetője egy ’89-es Orbán-klón, és nem csak a külsőségeket nézve.
Az áprilisi kudarc legfontosabb következménye a „liberális” értelmiségi ellenzéki alternatíva bukása. Szinte a nullára zuhant vissza az önnön politikai identitását a rendszerváltás polgári demokratikus ideáihoz kötő, egyébként rendkívül agresszív és minden mást erőből elnyomni kívánó ideológia népszerűsége. Összeomlani látszik a vallásos hittel felépített és hirdetett eszmerendszer, amelyben az elmúlt harminc év legunalamsabb politikai közhelyei kaptak helyet.
Ma már nem vezet automatikus lincshangulathoz ellenzéki körökben, ha valaki markáns baloldali politika szükségességéről, az Orbánt pénzelő, a térség lemaradását semmivel sem csökkentő Európai Unió vagy a hazai maffiaállamhoz vezető szabadpiac kritikájáról beszél.
Egyre nyilvánvalóbb kisebbségbe szorulnak azok, akik valamely (neo)liberális vezér újratündöklésétől várják a csodát, eltűnőben Gyurcsány és Bokros, de már Bajnai Gordon neve is egyre ritkábban merül fel, mint „antiorbán” megváltóé.
A jelenlegi ellenzék legnagyobb hitelességi problémája mindemellett az, hogy senki sem feltételezi róluk, hogy képesek lennének elfoglalni Orbán rendszerének a helyét. Még az ellenzéki választók sem hiszik el, hogy ezek a politikusok képesek lennének arra, hogy az államigazgatás egész területén átvegyék az irányítást. Akik láttunk valamit a 2002 utáni időszakból, tudjuk, hogy ami már akkor sem ment, az most még annyira se menne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.