2018. november 13., kedd

NEM EGYSZERŰEN ABSZURDUM. SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT


KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2018.11.13.


...Már két évvel ezelőtt sem értettem (és azóta egy újabb dicsőséges kétharmad borult virágba a Duna partján), miként jutottunk el odáig, hogy a kétharmados hatalomhoz dörgölőző propagandisták, önjelölt erkölcsi víztornyok, fel nem ismert zsenialitású rímfaragók egyáltalán azt a jogot is elvitatják Bródy Jánostól (és sokan másoktól), hogy szóvá tegye mindazt, amit a rezsim demokráciának álcázott zsarnokság formájában felépített ide körénk. Ma sem értem, hogyan jutottunk el néhány év alatt oda (az ezeréves magyar múlt viszonylatában ez a néhány év nevetségesen kevés idő, és mégis), hogy miközben a hatalom oldalán lázadó, a hatalom véleményét kritikátlanul osztó dalcsinálókat és egyéb kultúrlényeket a vállára emeli a közpénzpropaganda, a liberalizmussal való fröcsögő öblögetés mentén Bródytól még a véleménynyilvánítás jogát is elvitatják. Csak azért, mert arról beszél, hogy nem jól van ez így. Ha pedig megszólal – és mivel ez papíron legalábbis még mindig egy szabad ország, amely aláírta azt a bizonyos emberi jogi handabandás nyilatkozatot, bizony előfordul, hogy megszólal -, akkor páros lábbal szállnak belé, gúnyolódnak rajta és baromira leszarják, hogy ennek az embernek a dalain már akkor is generációk nevelkedtek, amikor ugyanazt mondta, amit most mond, ugyanarról énekelt, amiről most énekel. Amikor a NER és csatolmányai még a kanyarban sem voltak.

Remélhetőleg Csontos János meglelte időközben a lelki békéjét, a fenti négybekezdéses, egyszerűagyúaknak szóló mű szerzőjének álértetlenkedő kioktatására pedig csak azért reagálok, mert tegnap este megnéztem a Rónai Egon által készített Bródy-interjút. Alig 12 perc, érdemes megnézni teljes egészében, én kiemelem a számomra legrelevánsabb részt. Hátha a Bródyra ráuszított jelenlegi és leendő ügyeletes elvtársak is okulnak belőle.

Rónai Egon: Egy olyan országban vagyunk, ahol aki nem a kormánnyal van, az nem is biztos, hogy hazafi lehet. (…) De egy olyan országban mit várhat valaki a hazaszeretet szótól, hogyha nem egy követ fúj azzal a kormánnyal, amelyik őt ki is zárná a hazából akár?

Bródy János: A hazának és a szeretetnek is nagyon széles értelmezési lehetőségei vannak. És azt gondolom, tévedés azt hinni, hogy csak az a haza, amit a kormány jelenleg feltételez, és mindenki, aki kritikával vagy kételkedéssel szemléli a tevékenységét, az hazafiatlan és hazaáruló. Ez nagyon abszurd, és tulajdonképpen ez indított a dalra. Mert hát azt gondolom, hogy nagyon sokféleképpen lehet szeretni a hazát. És különösen rólam azt feltételezni azt, hogy egy magyar nyelven író, csak a magyar kultúrában létező, csak magyarul tudó emberek által szeretett dalszerző ne lenne érdekelt a nemzet gyarapodásában, a magyar kultúra fennmaradásában, elég abszurdum.

Nem vagyok Bródy Jánosnak sem a fogadatlan prókárora, sem a fizetett szócsöve, csak egyszerűen nem értem, hogyan lehetséges az, hogy őt és hozzá hasonló művészeket hurcolnak meg egymás után a nyilvánosságban, címkéznek hazaáruló liberális csökevénynek, és hányják a szemükre sehonnai bitangok, hogy nem tettek eleget a hazájukért, és fanyalgás helyett jobb lenne, ha elmerengenének azon, mit tehetnek ők a hazájukért. Tény, hogy mióta a KISZ-ből NER-ré fejlődött kivénhedt, sosem volt demokraták megélhetési paradicsoma emeli felfele a nemzetet Mészáros Lőrinc Tiborcz Istvánnal összefonódott üzleti vállalkozásainak hála, már Petőfi Sándor és Ady Endre is a nemzet hazaáruló ellenségeinek sorát gyarapítja, így valójában semmi meglepő nincs abban, hogy Bródyt képtelenek lenyelni, a köpködésből viszont sosem elég...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.