"MI LESZ A HOLNAP"

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2018.11.16.

Ez alkalommal jó hírekkel kezdem. A magyar miniszterelnök az Európai Néppárt (EPP) Helsinkiben tartott múlt heti kongresszusán olyan határozatot írt alá, amely a liberális demokrácia értékeinek, köztük a független sajtó és a civil társadalom védelme, valamint a populizmus és a nacionalizmus elítélése mellett az akadémiai szabadságnak, vagyis a kutatás és a felsőoktatás szabadságának a fontosságát is hangsúlyozta. Most már csak komolyan kellene vennie ezt a kétoldalas szöveget.

A kiválasztott egyetemek egyenként akár évi 4 milliárd forintnyi plusztámogatást is kaphatnak, ha nyílt versenyben megfelelnek a nemzetközi tudományos publikációk és oktatói kiválóság feltételeinek, és így közülük legalább öt a várakozások szerint 2020‑ig bekerülhet a legjobb 100 közé a nemzetközi ranglistákon. Igaz, ez a program 2013-ban Oroszországban indult, de hátha ide is „begyűrűzik”, mondjuk, Paks–2 oldalvizén.

De: „Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap.”

„Sorsunknak sorsával már ré­gen számoltak”

„Hánykolódik, de nem süllyed” – idéztem másfél éve Párizs városának jelmondatát a Közép-európai Egyetemre vonatkoztatva, vesszőfutásának elején. Felhozhattam volna az ismert mondást is, amely szerint a jó tengerészt nem nyugodt vizeken kell kiképezni. Hát ami a CEU navigációs körülményeit illeti, tény, hogy ezek a vizek 2017 eleje óta nem nyugodnak, egyre nagyobb hullámok között hánykolódik az egyetem hajója, amelybe a hivatalos és önjelölt Búvár Kundok igyekeznek lékeket fúrni. A legnagyobbat ráadásul úgy fúrják, hogy csak hátradőlve malmoznak, mert ez a lyuk magától tud nőni, de leginkább ettől várják, hogy a hajó elsüllyedjen.

Képes beszéd nélkül arról van szó, hogy a CEU elüldözésére hozott törvénymódosításban négy feltétel szerepel: „(1) Magyarország területén külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha a) magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték, b) a székhelye szerinti országban működő és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül, c) az általa Magyarország területén folytatni kívánt képzés és az arra tekintettel kiállított oklevél államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó képzésnek minősül és d) működését az oktatási hivatal engedélyezte.”

A b) és a c) pontokat a CEU már teljesítette; a d) pont akkor léphet hatályba, ha az a) pontban foglaltak megvalósulnak. Viszont mivel egyetlen országot vagy kormányt sem lehet arra kötelezni, hogy aláírjon egy már letárgyalt szerződést, ráadásul, mint kiderült, a magyar küldöttség igényei szerint letárgyalt nemzetközi szerződést New York állam és Magyarország között, az Oktatási Hivatal addig nem mozdulhat, amíg a dokumentum elébe nem kerül.

A miniszterelnök még a nyáron összefoglalta álláspontját a kérdésben: „Jó munkához idő kell.” Ami mélységesen igaz, feltéve, hogy bárki is végez valamilyen, sőt akármilyen munkát. De mint tudjuk, mindenki csak vár, pontosabban kivár – amíg letelik a december végi határidő, mert Gloviczki Zoltán, az OH vezetője szerint csak azután lesz abban a helyzetben, hogy mérlegeljen, hiszen „a CEU addig kapott haladékot, hogy teljesítse a feltételeket”. Sajnos nem vette észre, hogy nem a CEU-ra, hanem a kormányra kell várnia.

A határidőt több mint egy éve tolták ki egyébként, és most már világos, hogy azzal a céllal, hogy időt nyerjenek az európai parlamenti választások előtti kötélhúzásig, amikor is a Fidesz súlya felértékelődik a Néppártban, és már senki sem piszkálja őket a CEU miatt, mivel biztosan hozzák a szavazatokat, lásd az említett EPP-határozatot, amelyet aligha fognak bárkitől is számon kérni...

ITT OLVASHATÓ