METOO UTÁN AZ ÉLET: MÉG MINDIG FÉLNEK A NŐK BEVALLANI, HOGY SZEXUÁLISAN ZAKLATJA ŐKET A FŐNÖKÜK

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.11.23.

Valamivel több mint egy év telt el a metoo-mozgalom elindulása óta. Az évforduló kapcsán nem volt nehéz elmélkedni azon, hogy vajon globálisan hozott-e bármilyen pozitív, kézzel fogható eredményt az, hogy nők százai-ezrei álltak nyilvánosság elé. Az viszont már más kérdés, hogy vajon mennyivel jutottunk előrébb (ha egyáltalán…) egy év alatt.
Valójában ugyanis szinte lehetetlen felmérni, hogy vajon tényleg volt-e olyan, hosszútávon is értékelhető, a társadalom minden rétege számára hasznos elmozdulás, amely segíthet fellépni a nők elleni erőszak, a munkahelyi zaklatás ellen.

A Kavanaugh-ügy mindenesetre adhat okot némi jogos szkepszisre.

Annyit talán elmondhatunk: közösségi szinten bizonyos, hogy soha nem esett még ennyi szó egyszerre a nők elleni erőszakról.

Magyarországon ennél azért valamivel könnyebb átlátni a helyzetet. És ezzel párhuzamosan könnyebb borúsabban látni a helyzetet. Hazánkban ugyanis a kezdeti fellángolás hamar apátiába süllyedt – nem függetlenül attól, hogy a kevés számú nyilvánosságra került esetnek sem lett igazi, hosszú távon is érezhető következménye (lásd Sárosdi Lilla és Marton László ügyét, előbbi jelenleg már külföldön él családjával, utóbbi visszakerült a színházi életbe).

Folyamatok persze elindultak, a közbeszédben is viszonylag sokáig jelen volt a kérdés, sokan hallottak a konkrét esetekről – csakhogy széleskörű igény a változásra nem alakult ki.

Ennek okai persze összetettek, és túlmutatnak jelen cikk határain, de azért érdemes talán néhány szempontot felvetni:

1. Magyarországon továbbra sincs politikai szándék arra, hogy egységes és hatékony fellépéssel vessenek gátat a nemek közti egyenlőtlenségeknek.

2. Ugyanígy nem fontos politikai topik a nők elleni erőszak kérdése sem (sem a kormánypártoknál, ahol szándék sincs például az Isztambuli Egyezmény ratifikálására, sem az ellenzéki térfélen, ahol hangsúlytalan ez a téma).

3. Mindazok a civil szervezetek, akik viszont nagyon is foglalkoznak a bántalmazás, zaklatás, egyenlőtlenségek kérdéskörével, forrás- és humánerőforrás-hiánnyal és egyre inkább a megbélyegzéssel küszködnek, vagyis lényegében alig tudják fenntartani magukat.

4. Bár elindult egyfajta töredezett diskurzus a téma megértése, kanonizálása céljából, ez azonban elhalt, nem függetlenül attól, hogy a társadalom számára túlzottan ‘elméleti’ kérdésfelvetésekről volt szó, amelyekkel szemben berögzült hagyományok (vakkomondorozás) állnak.

5. A metoo-mozgalom hatására elinduló diskurzus egy viszonylag szűk réteg számára vált csupán létkérdéssé. Beszédes adat a Závecz Research Intézet kutatásából: a válaszadók 69 százaléka szerint a nyilvános kiállások hatására semmi sem változott.

És itt jutunk el a jelenig: fogalmunk sincs arról, hogy merre tovább...

ITT OLVASHATÓ