LENDÜLET ÉS LENDÜLETVESZTÉS

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2018.11.23.

Magyarország főbb makrogazdasági adatokból összeállítható big datája (hogy korszerűek legyünk, kevésbé trendin szólva: összképe) ebben az esztendőben irigylésre méltó teljesítményről árulkodik. A növekedés üteme az előző évhez képest is gyorsult, 4,5 százalék körül várható, s ezzel előkelő helyet tudunk kivívni az uniós országok sorában. Ugyanakkor a külső egyensúly érdemben, bajt okozó mértékben még nem romlott, emellett az államháztartás hiánya a bruttó hazai termékhez viszonyítva a maastrichti előírás alatt maradt, és várhatóan mérséklődik az államadósság rátája is. Bővült a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség, nőtt a nemzetgazdaság termelékenysége, a beruházások dinamikája két számjegyű volt.

A javuló tendenciát a lakosság is élvezhette, hiszen a reálkeresetek érzékelhető mértékben emelkedtek. Bár az infláció megerősödött, a reáljövedelmek a GDP ütemét is meghaladva szaporodtak. Költekeztek ezért a háztartások rendesen, a kiskereskedelmi forgalom a múlt évinél is dinamikusabban bővült, miközben tovább nőtt a lakásépítés is.

Magyarország valóban jobban teljesített, mint a NER éveiben bármikor. Most már „csak” az a kérdés, hogy ez a feljavult trend folytatható-e, folytatódik-e, tényleg az unortodox gazdaságpolitika beérésének vagyunk-e a tanúi, aminek eredményei szilárd alapot teremtenek a magyar Kánaán további sikeres építéséhez. Erre abban esetben tudnánk jó szívvel igennel válaszolni, ha a felsorolt eredmények valóban (legalábbis nagyobb részt) annak lennének köszönhetők, hogy megerősödött a magyar gazdaság saját – idegen forrásoktól független – növekedési képessége. Jó lenne, ha ez történt volna, mert akkor kevéssé kellene szoronganunk a világgazdaság fellegeitől.

Bár a kormányzat szerint a négy százalék fölötti növekedési dinamika 2022‑ig tartható lesz, valószínű, ezt ők sem hiszik. Különben nem lamentálnának oly’ sokat arról, hogy javítani kell a versenyképességet, tudásalapú növekedési pályára kell átállni, ahol nagyobb a hozzáadottérték-termelés stb. Hiszen ha így is négy százalék a magyar gazdaság évi potenciális növekedése (a konvergenciaprogramban ezt írták le), akkor nem kell tartanunk attól, hogy beragadunk a közepes fejlettség csapdájába. Ha ez persze nincs így, és nincs így (az MNB szakértői ugyanekkor 1,4–1,6 százalékra teszik a magyar gazdaság saját erős növekedési teljesítményét), akkor sürgősen irányt kellene váltani. Meg kellene erősíteni a növekedés belső tényezőit, ami jelentős ember(eleven)tőke-befektetéseket igényelne (oktatásba, egészségügybe, szociális szférába, környezetvédelembe), és el kellene érni, hogy a (holt)tőkebefektetések a vállalati szektorban, a piac hajtóerejének engedelmeskedve, magas ütemben felpörögjenek. Ám mivel momentán és a közeljövőt tekintve mindennek az ellenkezője történik, nem látok esélyt arra (és ezzel nem vagyok egyedül), hogy a 2018-ban mutatkozó kedvező gazdasági tendenciák a közeljövőben folytatódhatnak. A második éve négy százalék fölötti GDP-dinamika különös körülmények együttállásának volt köszönhető, kakukktojás a magyar növekedési pályán, nem pedig a folytatódó, folytatható trend. Hogy miért, ahhoz meg kell néznünk, mi húzódik meg a kedvező számok mögött...

ITT OLVASHATÓ