Szerző: Határátkelő
2018.11.03.
A jobbik eset az, ha külföldi munkahelyen beszéljük a helyi nyelvet, mert olyankor legalább valamennyire be tudunk kapcsolódni a társalgásba, részesei lehetünk a szociális életnek.
Bőven akadnak azonban olyan helyzetek, amikor mondjuk a munkahely hivatalos nyelv az angol, ám a munkatársak nagy részének az anyanyelve nem az, mert például Hollandiában dolgozunk. Ilyenkor egy fokkal még nehezebb a beilleszkedés.
„Egyre kevésbé éreztem magam egy csapat tagjának”
Így járt Matt is, aki éppen Amszterdamban talált magának munkát. Eredetileg nem szeretett volna költözni, de a párja ott kapott munkát, ő pedig nem akart távkapcsolatban élni, így ment vele.
Talált is munkát, ám hiába volt az angol a munkahelyen a hivatalos nyelv, munkatársai egymás között jórészt hollandul beszéltek. Az első időszakban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ám miután elmúlt az újdonság varázsa, egyre inkább elszigeteltnek érezte magát.
„Amikor közvetlenül hozzám beszéltek, akkor angolul szólaltak meg, ám egymás között már hollandul kommunikáltak, én pedig egyre kevésbé éreztem, hogy egy csapat vagy szervezet része lennék” – mesélte.
„Egyre feszélyezettebb lettem, folyamatosan azon agyaltam, vajon miről folyhat a társalgás. A helyzet csak rosszabb lett, amikor a beszélgetésből kihallottam a saját nevem is. Próbáltam tartani a munkában a tempót, de nehéz volt. Folyamatosan a kollégáimra voltak utalva, állandó kérdések… haszontalannak éreztem magam” – mondta Matt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.