KOLTAI RÓBERT: NEM BÍROM A GYŰLÖLETET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.11.22.

Soha nem úgy válogattam a barátaimat, hogy ideológiai alapon egy oldalon álljunk, mindig a jó emberek társaságát kerestem – nyilatkozta a 168 Órának Koltai Róbert, akivel annak apropóján beszélgettünk, hogy hamarosan betölti a 75-öt, és ez alkalomra megjelent a Sose halok meg? című kötet, amely a színész pályájának legizgalmasabb történeteit eleveníti fel. A naivitásán és az alvászavarán túl arról is beszélt, hogy 75 évesen jobban énekel, mint fiatalon, miként verték át az ultizó focisták, miért nem fogja meg jobb kézzel a stampedlispoharat, és mit néz meg elsőként a Facebookon. Elmondta azt is, vajon ma is leforgathatná-e első filmesként a Sose halunk meget

– Hetvenötödik születésnapján önéletrajzi ihletésű kötettel lepte meg a rajongóit. Teljesíthetetlen feladat lenne, ha arra kérném, idézze fel életének összes sorsfordító pillanatát; de annyit talán elmesélhetne, hogy mit tekint az utolsó nagy fordulatnak az életében.

– Ami a koromat illeti, a színpadon semmit nem érzékelek belőle. Sőt fiatalnak érzem magam. Amikor nem játszom, egy kicsit mintha elnehezednék. Viszont a Sose halok meg? nem egy szokásos életrajz, inkább történetek füzére. Ráadásul utólag jöttem rá, hogy mennyi fontos dolog kimaradt belőle. Nem lett teljes a leltár, de nem is akartunk ilyet készíteni Gaál Ildikó szerkesztővel. Az alighanem reménytelen vállalkozás lenne.

– Attól még, hogy nem szokásos életrajzi könyv, az életének lehetnek meghatározó fordulópontjai.

– Csakhogy én soha nem tettem így mérlegre a saját életemet. De ha ennyire erőlteti, az utolsó nagy fordulatot talán az első filmem, a Sose halunk meg elkészítése jelentette. Akkor vidéki színészből egy kicsit filmes is lettem, kipróbálhattam magam társ-forgatókönyvíróként és rendezőként is. Utána még nyolc filmet csináltam. Ha ma kezdeném, valószínűleg nem kapnék lehetőséget a filmrendezésre...

ITT OLVASHATÓ