24.HU
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.11.18.
Kicsit több mint egy éve, hogy Sárosdi Lilla elmesélt egy történetet. Tudjuk, mi történt, ugyanúgy indult nálunk is minden, mint Amerikában. Nevek hangzottak el, napvilágot láttak, publicitást kaptak a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyek. Illetve néhány közülük.
Sok lélek felkavaródott, kiderült, valamilyen szinten szinte mindenki érintett, de konkrét névvel kevesen álltak elő. Utólag, leszűrve a tanulságokat, jobb is, hogy így esett, legalább visszanézhető, mi is történt a konkrét esetekben.A bélyeg legfőképp az áldozaton ragadt: nem véletlen, hogy Sárosdi Lilla lehetetlenült el.
Azért is jó, hogy nem hangzott el több név, mert nemcsak a tényleges áldozatokat, a megvádoltakat sem védi semmi. Szinte lehetetlen védekezni, és tudjuk, milyen gyilkos a szóbeszéd, mit képes elérni egy-egy rágalmazás, felröppentett vád. S nyilván, ne legyünk se vakok, se elfogultak: ilyen is előfordulhat. Elő is fordult.
Ám valaminek mégiscsak erősebben meg kellett volna mozdulnia. Apró lépések történtek, tudok egyetemről, ahol már tilos zárt ajtó mögött konzultálni, de ezek semmi. Valódi haladás nincs, az Isztambuli Egyezmény ratifikálása sem téma.
Helyette újra nemzeti konzultátunk,konzerváljuk a nők függését, kiszolgáltatottságát.Félelmetes, hogy a történetdömping után ugyanaz történt, mint az utóbbi években minden botrányos ügyben, vagyis hamar lecsendesedett minden. A megnevezett rendező újra dolgozik, s ha valaki esetleg előállna egy hasonló esettel, úgy tekintenének rá, mint aki nem halad a hírekkel: már tök másról beszélünk, jó reggelt!
Nem változott semmi abban sem, ahogy a köz vélekedik és viszonyul a bántalmazás, az erőszak, a szexuális visszaélések kérdéséhez...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.