Szerző: BALLA ISTVÁN, NÉMETH RÓBERT
2018.11.15.
hvg.hu: A napokban jelent meg az Akit a hazája nem szeretett című dala azokról, akik nagyon szeretik az országukat, ám ez nem kölcsönös. Ki pontosan ennek a dalnak az alanya? Ön? Egy körülhatárolt társadalmi csoport?
Bródy János: Semmiképp sem én. Ez egy 20. századi történet, aminek lehet 21. századi tanulsága is. Szomorú nézni, hogy sok ember érezheti manapság megint, hogy a hazaszeretete – ez a természetes, mondhatnám, biológiai ragaszkodása a szülőföldjéhez és az anyanyelvéhez – viszonzatlan szeretet. Nem kell magyaráznom, hogy ha valaki elhagyja a szerelmét – mint most oly sokan a hazáját –, annak az az oka, hogy csalódott benne. De általában nem egyik pillanatról a másikra születnek a dalok. Az a mondat, hogy a haza nem lehet ellenzékben, annak idején nagyon megakadt bennem. Ebből, ha logikailag továbbgondoljuk, az következik, hogy akkor a haza kormányon kell, hogy legyen. Amikor a kormány azonosítja magát a hazával, és a haza fogalmát politikai oldalhoz köti, akkor mindenkit kirekeszt, aki nem ért vele egyet. És az a végeredménye, hogy akit a kormány nem szeret, azt hazaárulással vádolják. Ez, ha nem lenne nevetséges, borzalmasan tragikus. Én egy olyan szabad szellemű polgári környezetben születtem, amelynek az otthona a magyar nyelv és a magyar kultúra volt. Sötét lelkű ostobaság feltételezni egy magyar nyelven író, csak a magyar kultúra hatáskörén belül jelentős alkotónak tekinthető dalszerzőről, hogy amikor megszólal, akkor azt ne a saját hazája iránti aggodalom, féltő odaadás vezérelné.
hvg.hu: Tehát több mint másfél évtizede vetődött fel e dal gondolata, de most érett be. Nem túl biztató, hogy azóta is aktuális erről beszélni. Másrészt nyilván a decemberi – Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 70. évfordulója tiszteletére ajánlott – koncertjét vezette fel ezzel.
B. J.: 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, mint azt a közös eszmét, amelynek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie kell. Ez az egyezmény – amit tényleg elfogadott és aláírt szinte minden nemzet, vallás képviselője, így Magyarország is 1954-ben – a II. világháború borzalmai után született. Célja az volt, hogy – annak ellenére, hogy a világ lassan egy globális faluvá zsugorodik – a különféle népek, kultúrák tudjanak egymás mellett békében élni. Hogy ne legyen háború. Azt gondolom, hogy ezt az eszmét nem árt időnként felmutatni. Valahogy a hatalom aktuális birtokosai mindig hajlamosak elfelejteni, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.