IDEJE A MEGBOCSÁTÁSNAK ÉS AZ ÚJRAKEZDÉSNEK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2018.11.02.

Vajon miért olyan könnyű fogadkozni, hogy mostantól magunk mögött hagyunk egy fájdalmas emléket, a rágódást, a haragot, és miért olyan nehéz megvalósítani ezt a gyakorlatban? Azok a helyzetek, amikben bántottunk vagy bántottak (esetleg mindkettő), nem múlnak el az idővel, hanem évek, akár évtizedek elteltével is olyan élénkek maradhatnak, mint fák kérgében a karcolások.

A belénk égett múlt című kötetben megszólaló négy neves mentálhigiénés szakember gondolataiból és tapasztalataiból sokat tanultam a megbocsátásról és arról, hogyan juthatunk el odáig. Az alábbiakban igyekszem kimazsolázni a legfontosabb megállapításokat.

Családi kötelékek

Dr. Koltai Mária pszichiáterrel a család életében óhatatlanul bekövetkező konfliktusok, tragédiák messzi hullámokat vető zavaros vizére evezünk. Minden családi rendszer sokrétű kapcsolatokból és a generációk történetéből áll össze, amelynek a viszályok és fájdalmas események, gyászidőszakok ugyanúgy részét képezik, mint a meghitt együttlétek – még akkor is, ha az előbbiekről a családtagok, a leszármazottak igyekeznek elfeledkezni. A konfliktusok és a kisiklott sorsok lavináját pontosan ez a görcsös feledés (itt: tudatból való kiszorítás!), a kibeszéletlen, elgyászolatlan traumák indítják el. Mert amiről nem beszélünk, az kísértetként visszajár, és a családi titkok a maguk rejtett törvényszerűségei útján akkor is befolyást gyakorolnak az életünkre, ha mi nem is tudunk a létezésükről. Róluk tanúskodnak furcsa, nem sajátunknak érzett érzelmeink, gondolataink, vagy egy terápiás ülésen készített szabadrajz szimbólumai.

A család életében bekövetkezett törés (korai halál, öngyilkosság, súlyos betegség, börtön stb.) a második, harmadik generáció életére is tragikus árnyat borít. Az ilyen transzgenerációs traumák feloldására ma már számos terápiás technika létezik. A lényeg, hogy megnyissuk elménket és szívünket a múlt befogadására, a szembenézésre...

ITT OLVASHATÓ