HOGYAN FORMÁLÓDNAK ELLENSÉGKÉPEINK?

MÉRCE
Szerző: LEHOTAI ORSOLYA
2018.11.12.

Egy kutatás szerint a berlini fal 1989-es leomlása óta több mint 1000 kilométernyi fal került újra felhúzásra Európában. Ennek nagy része a menekültválság idején és arra adott válaszként lett megépítve, a berlini fal egykori hosszát többszörösen túlszárnyalva. A pénteki Ripost hajléktalan társainkról írt megalázó hangnemben, „Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? Nekik mindent szabad?” címmel. Ebben a keretezésben több elemzendő összetevő is van, mint ami talán elsőre feltűnik, és amelyek rávilágítanak arra, hogy a másságképzés tárgyai nem elválaszthatók egymástól, az államhoz és a politikai közösséghez való kapcsolódás szempontjából.

Mindkét téma lényegében a külső és belső határok formálásáról szól és azoknak egyfajta ok-okozati viszonyáról, mintha a külső határok felállítása előbb-utóbb magával vonzaná a belső ellenségképzéseket is. Amikor az egyik nem-kormányzati cikk úgy fogalmaz, hogy „Már magyar emberek ellen uszít nyíltan a Fidesz bulvárlapja”, azzal előfeltételezi azt,
hogy a propagandisztikus másságképzés egyfajta külső-belső kettősség mentén mozog, ahol kvázi a külső ellenségek felállítása után következő belső ellenségek elleni uszítás felé halad a kirekesztés logikája és a mozgás, céllövés iránya.

Ez lehet egy triviálisnak tűnő elképzelés, de ebben a cikkben azt szeretném felvetni, hogy ez az ok-okozati viszony egyáltalán nem magától értetődő, és felülvizsgálata egyúttal a kirekesztő rezsimekkel szembeni átfogó fellépési lehetőségek és terek fölszabadításához is elengedhetetlen...

ITT OLVASHATÓ