HA TISZA ISTVÁN TÚLÉLI...

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2018.10.31.

Az embereket szenvedélyesen érdekli a „mi történt”, de majdnem annyira az is, hogy „mi lett volna, ha” másképp történik. Nem csak a történelemben. Hányszor gondoljuk: mi lett volna, ha nem írjuk meg azt a levelet. Ha megkérjük annak a lánynak a kezét. Ha „nem veszem el anyátokat”. Ha akkor kipakolok. Ha akkor nem pakolok ki. Ha Rómeó idejében megérkezik a sírboltba. Ha a kapufáról befelé pattan a labda. Ha nem esik ki a szög a királyi ló patkójából... Az amatőr múltkutatók az ilyesmitől lázba jönnek, a profi történészek inkább idegenkednek tőle. De nem mindig tudják megállni ők sem a meg nem történt történelem faggatását.

Vékony jégen járó, de nagyon érdekes összeállítást tett közzé a Rubicon történelmi magazin Mi lett volna, ha? címmel. Merész történészek próbálták végiggondolni, hogyan módosulhatott volna a történelem folyama, ha... Afelől nincs kétsége talán senkinek, hogy egy-egy ún. történelemformáló személyiség sorsa alakulhatott volna másképp: ha például Széchenyi István 1819-ben Cataniánál belefullad a tengerbe, aminek „hajszál híja” volt. Ha Zrínyit máshol sebzi meg a vadkan, ha a nagyra hivatott II. Józsefet nem csípi meg egy maláriát terjesztő szúnyog, ha Kölcsey nem hal meg oly korán. Ha életbe lép az olmützi alkotmány, ha Petőfit nem döfi le a dzsidás. Ha Gavrilo Princip másik utcasarkon áll, vagy másképp sebzi meg a trónörököst, ha nem dobják le az atombombát, ha a szovjet csapatok 1947-ben kivonulnak az országból, ha az SZKP vezetése 1956. október 30-án éjjel nem változtatja meg korábbi (a megoldást Nagy Imrére bízó) álláspontját stb. Nem kétséges: mindez lehetett volna másképp. Történésekben is, döntésekben is. Vita csak azon van, hogy érdemes-e ilyesféle alternatívákat továbbgondolni. A történészek figyelmeztetnek is: egy tényező változása rögtön ezer más tényező módosulását is hozza, amiket képtelenség a maguk teljes viszonyrendszerében rekonstruálni, illetve modellezni. Ahogy az időjárás-jelentésben, a meg nem történt történelemben is csak rövid időre lehet megbízhatóan előre (illetve hátra) látni. Egyébként a Rubicon történelmi esszéinek legjobb részei azok, amikor a szerzők még a valóság talaján állnak, s a megtörtént viszonyokat elemzik – érthető: akkor játszanak „hazai pályán”.

Az alternatívák végiggondolása nem történelmietlen. Történelmietlen az, ha azt gondoljuk, mindig csak az történhetett, ami végül is történt. Ha ez igaz lenne, megkérdőjelezné a sokszor hosszú gyötrődések után kialakított emberi döntések ethoszát, értelmét, felelősségét. A külső és belső helyzetet, a geopolitikai konstellációt, a neveltetésüket, tanácsadóikat, jellemüket tekintve úgy kellett dönteniük, ahogy döntöttek? Öncsalás lenne tehát az a sok álmatlan éjszaka, amit Brutus, Napóleon, Görgey, Kossuth, Churchill, Kádár, Nagy Imre átélt? És fölösleges? Nem hiszem. Akkor legtöbbjük döntési alternatívája még megvolt. Az persze lehet, hogy már nem voltak valódi döntési helyzetben – a nagy történéseket illetően, csak önmagukat illetően (Nagy Imrének a halál vállalása biztosan ilyen volt). Lehet, hogy ilyesmiken spekulálni nem érdemes, de hogy nagyon érdekes, az biztos.

Nekem az jutott eszembe: mi lett volna, ha száz éve nem gyilkolják meg Tisza István volt magyar miniszterelnököt. Bevallom, azért izgat ez, mert Tiszát nagy formátumú és tragikus sorsú államférfinak tartom. Aki nagy képességeivel a régi Magyarország megsemmisüléséhez tudott csak hozzájárulni. Mondhatnánk együttérzően: rosszkor volt rossz helyen, de hozzá kéne tennünk: a rosszban neki magának is számottevő szerepe volt. Ám neki nem adatott meg IV. Béla „második élete”. Nem volt módja rá, hogy bebizonyítsa: ki lett volna, ha…

ITT OLVASHATÓ