HA A HATALOM PELENKÁJÁBA KAKI KERÜL, NEM ELDOBJÁK, HANEM KIMOSSÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.11.22.

Pökhendiek, hazudnak, az erkölcsi szintjük nulla. Lényeg a hatalmuk és annak mosdatása. A Gruevszki-ügyben már szerintem ők sem tudnak kiigazodni, mert még arra sem képesek, hogy összehangolják a sok szart, amit kitaláltak. Itt van ez az Orbán Balázs miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár. Egyebek mellett azt mondta: a kormány úgy véli, Gruevszki különleges bánásmódot igénylő személy, mert 10 évig miniszterelnöki tisztséget töltött be. Azt is mondta, hogy „az ellenzéki sajtó által folytatott dezinformációs kampányt” ne vigyék be a Parlamentbe, mert ez az, ami Magyarország biztonságát valójában aláássa. Nocsak, véletlenül nem a kormány titkolózik, és bújtat egy – azóta már menekültstátusszal megfejelt – elítélt bűnözőt?

Gruevszki-ügyben ez a stratégia, kellett hozzá egy ilyen funkcióban lévő államtitkár is. Nincs új a Nap alatt. Hatalmuk kezdete óta ki vannak képezve a sumákolásból, a hazudozásból, abból is, hogy egészen hígvelejűnek nézzék az embereket. Körmük szakadtáig védték a Nemzet Csalóját. Diplomáciai botrány nem lett ugyan belőle, de azóta is az ország szégyene. Ő nem más, mint a bukott köztársasági elnök, a Schmitt. Lopott. Mi volt ehhez képest Selmeczi kisasszony kifli csücsök ügye. Súlyosabb a tette, mégis a mai napig élvezi az életet – nagy luxusban. Csupán 2010 és 2012 között volt államfő, különös bánásmódot igénylő személy. Ez az ember kellett Orbánnak, akit pórázon vezethet. 2012. április 2-án jelentette be a Parlamentben Schmitt Pál köztársasági elnök, hogy lemond posztjáról. Ilyen a rendszerváltás óta soha nem fordult elő. Pedig már januárban kirobbant a plágium ügy. Az államfő kisdoktori dolgozatából mintegy 180 oldal szinte szó szerinti egyezést mutatott Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató egy másik, 1987-ben hasonló címmel készített francia nyelvű tanulmányával. Emiatt nem sokkal a lemondás bejelentése előtt Schmitt Páltól a Semmelweis Egyetem szenátusa megvonta a doktori címet.

Csalt, lopott a közjogi méltóság. Orbán Viktor rafináltan addig-addig taktikázott, hogy úgy oldják meg az államfő „lemondatását”, hogy azt önként tegye meg Schmitt, és – ez a legfontosabb – a közvélemény számára is így tűnjön. Nesztek, idióta emberek, rakjátok a többi közé! A ma külügyi blamázs, akkor szóvivő is beállt a sorba – azóta is ott eszi a fene – „Egy ilyen méltatlan bulvárkacsával nem kívánunk foglalkozni”. Schmitt vérig sértődve mosakodott, összevissza beszélt, politikai gyilkosságot emlegetett. Mindenki más hibás volt, csak ő nem. Mi lett vele? Büntetésből havi másfél millióért lakással, autóval, sofőrrel, kétszemélyes titkársággal élvezte tovább az életet.

Azt tudták például, hogy Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök érdemérmét dr. Schmitt Pál 2010. szeptember 2-án alapította? Az érdemérmével többek között az ifjúság nevelése, az elesettek és hátrányos helyzetűek támogatása terén szerzett kiemelkedő érdemeket; művészi, alkotói, előadói és közszolgálati tevékenységet honorálta a köztársasági elnök. A díj neve 2012-ben Schmitt Pál plágiumbotrányakor A Köztársaság Elnökének érdemérmére módosult. Áder János a díjat 2013-ban megszüntette. Íme a feltűnés nélküli, igen szerény Schmitt.

Ezzel még nem volt vége. Vigaszdíjként – ha már bejelentkezett érte – megválasztották a Nemzet Sportolójának Grosics Gyula halála után. A bukott elnök, a nem doktor szívfájdalom nélkül happolta el a címet arra méltóbbak elől. Kapott ezért is 500 ezer forintot az államtól. Mert ő sportpéldakép is. Erkölcsösség nulla. Nála csak azok szégyellhetik jobban magukat, akik megválasztották. Az a mai napig nem derült ki, hogy orbáni nyomásra tették, vagy Schmitt Pálnak, az Astoria szálló egykori igazgatóhelyettesének, a Kádár-rendszer miniszterhelyettesének, az olimpiai bajnoknak, a sportdiplomatának, a nagykövetnek, a bukott köztársasági elnöknek, a közgazdásznak, a politikusnak és franc tudja még minek tartoztak ennyivel – emlékül.

Akkor azt mondta: „Óriási megtiszteltetés. Számomra az a legfontosabb, ha a saját sporttársaim, akikkel az elmúlt ötven évben előbb együtt versenyeztem, majd sportvezetőként együtt dolgoztam, gondolják úgy, hogy méltó vagyok a címre. Sportvezetőként továbbra is a magyar sport javára kívánok dolgozni mint a NOB tagja”.

Ismét szégyenérzet nélkül. Én meg azt mondom: a Los Angeles-i olimpia bojkottjakor ő volt a MOB főtitkára és a NOB magyar tagja. Szovjet döntésre a magyar sportolók távolmaradásáról Kádár mondta ki az áment. Formálisan ugyan az olimpiai bizottság szavazta meg a távol maradást – egyetlen tiltakozó voks mellett. Ez az egy nem Schmitté volt. Ő a MOB közgyűlése alatt Szófiában bolgár sportvezetőkkel tárgyalt. Azzal magyarázta, a szófiai út már előre le volt kötve. Kérdezem: mi lehetett fontosabb, mint kétszáznál is több magyar sportoló sorsáról szavazni? Mégis ártatlan bárányként lehúzta a vizes lepedőt a jelenlévőkről: „Ott ültek az olimpiai bajnokok, a magyar sport reprezentánsai, kollégáim, ott ültek az újságírók, a sportvezetők, a szövetségi képviselők. És nem akadt egyetlen egy sem a régi menők közül, aki azt mondta volna: gyerekek, hát mi nem azért ülünk itt, hogy megszavazzuk a részvételünk?… Még féltek az emberek kinyilvánítani, amit legbelül éreztek. Úgyhogy végül is örülnöm kellett, hogy azon az ülésen nem voltam jelen, mert én mint NOB-tag lelkiismeretem és esküm szerint nem szavazhattam volna arra, hogy távol maradjunk a küzdelmektől” – mondta az ügyről Schmitt a Kő-féle 2005-ös portrékönyvben. Hányinger az egész pali, simulékony volt ez az ember sportban, közéletben mindenhol és mindenkor. Soha nem teljesülő álom maradt a politika bojkottálta világjáték például Wichmann Tamás, Darnyi Tamás, a vízilabdacsapat, az öttusacsapat (Fábián László és Mizsér Attila révén egyéniben is volt esélyünk), Stefanek Gertrúd, Gáspár Tamás, Baczakó Péter, Kocsis Ferenc, Magyar Zoltán, Wladár Sándor és sokan mások számára...

ITT OLVASHATÓ