ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.11.16.
Mostantól Eurázsiát építünk, jelentette be múlt hét pénteken a miniszterelnök, némiképp váratlanul. Fél éve még „a lélekben és kultúrában történelmi sorsközösséget alkotó Közép-Európát” terveztük tető alá hozni, az is szép feladatnak látszott, Eurázsia építésének új ideája viszont mindent elhomályosít. Függetlenül attól, hogy ez a gondolat valójában se nem új, se nem magyar, hanem használt és orosz. Ötletgazdája Putyin, első magyar követője pedig a még szélsőjobbos korszakát élő Vona Gábor, aki egy orosz netes orgánumnak adott 2014-es interjúban vallotta be, hogy immár ő is eurázsiainak érzi magát, s közben nyilván szemérmesen pislogott.
Persze miniszterelnökünk nem úgy eurázsiai, mint Vona volt egykoron, hanem mint Nagy Sándor vagy Dzsingisz kán, csak nekik nem jött össze. Ő majd megoldja. Birodalom, amely a Dél-kínai-tengertől az Atlanti-óceánig ér, lelki-szellemi erőközpontja a felcsúti stadion, ütere a transzeurázsiai méretre nyújtott kisvasút leend.
Építésének zászlaját a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján bontotta ki, rámutatva, hogy Magyarország és Kína hetven évvel ezelőtt létesített egymással diplomáciai kapcsolatot. „Ez ha nem is világrekord, de előre rangsorol bennünket azon országok sorában, amelyek nem tegnap kezdték fölismerni, hogy Kínának egyszer még lesz világgazdasági és világtörténelmi jelentősége” – mondta nyilván rezzenetlen arccal, mint mindig, amikor olyan földrengető hülyeségekkel hozakodik elő, hogy abba Árpád apánk lova is belepirul.
Negyvenkilenc október elsején Mao Ce-tung kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, október negyedikén az összes magyar lap megírta, hogy a Szovjetunió nagykövetet küld az új Kínába, másnap Kállai Gyula külügyminiszter már a Szabad Nép címoldalán jelentette be, hogy a Kínai Népköztársaság kormányát Kína egyetlen kormányának ismerjük el. Ugyanekkor Csehszlovákia, Lengyelország és Románia is felvette Kínával a diplomáciai kapcsolatot. Vagyis Moszkva intett, a csatlósok pedig ugrottak, bár meglehet, hogy Moszkvának nem is kellett intenie. Ezt amúgy mindenki tudja, aki balszerencséjére a világnak ebben a zugában született, Orbán hallgatóságát pedig a volt csatlósországok és Kína bankszakemberei alkották. Nekik mondta, hogy Kína eljövendő világgazdasági jelentőségét mi már akkor, negyvenkilenc őszén felismertük, és e felismerés jegyében iparkodtunk eljárni. Nem félt, hogy kiröhögik. Persze félni máskor se szokott, ilyen ember, a kérdés csupán az, hogy mért csinálja. Mért beszél nyilvánvaló zagyvaságokat, kiket akar meggyőzni velük és miről. „Tisztelettel köszöntöm Önöket itt, a Budai Várban, ami a magyar nemzetnek az ősi szellemi és politikai központja. Láthatjuk, hogy az elődeinknek megvolt a magukhoz való esze. Olyan helyre építették meg az évszázadokon keresztül a legfontosabb gondolatok és döntések megszületésének helyszínét, ahonnan nemcsak nyugatra, hanem keletre is lehet látni.” Voltak a magyar retorika történetének egészen kiváló szónokai, Apponyi, Deák, Kossuth, Wesselényi és mások, de a retorikai posztmodernnek csupán egyetlen kiemelkedő reprezentánsa ismert, Orbán Viktor. Még egy hasonló, ha van isten, a jövőben se születik.
Matolcsy Györgyöt ebben a beszédében többször is kormányzó úrként emlegeti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.