ÉRTELMEZÉS KÉRDÉSE (A BÍRÓI FÜGGETLENSÉGRŐL)

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2018.11.09.

A Fidesz–KDNP-koalíciónak nyolc hosszú év sem volt elég ahhoz, hogy meggyőzze a bírákat arról, hagyjanak fel a törvények alkotmányos szempontokat mérlegelő értelmezésével. Többségük, foglalkozzon bár vagyonjogi peres ügyekkel vagy az államhatalom határozataival szemben előterjesztett keresetek elbírálásával, a bíróságokat konokul önálló hatalmi ágnak tekinti. A törvények olvasása számukra egyenesen alkotó tevékenységnek számít, amiből okszerűen következik, hogy nem elégedhetnek meg azzal, hogy ítéleteikben szó szerint idézzék a hivatkozott paragrafushoz fűzött miniszteri indokolást. A bírónak azt is fontolóra kell vennie, hogy a hatóság a kitűzött cél elérésére alkalmas, de a polgár szempontjából legkevésbé sérelmes megoldást választotta-e. És ha a jogvita eldöntésére hivatott jogszabály a bíró meglátása szerint Alaptörvény-ellenes, az előtte zajló eljárást mindaddig felfüggeszti, amíg az Alkotmánybíróság (Ab) nem hoz mindenkire kötelező határozatot.

Egy olyan időszakban, amikor az emberi jogok ellenfelei az Országgyűlésben ismét kétharmados többséget szereztek, különösen fontos, hogy a bírák ne érjék be a politikai akarat szolgálójának szerepével, hanem, ha kell, kérjék számon az alkalmazni rendelt jogszabályok alkotmányos hiányosságait. Az igazságszolgáltatás – az Ab statisztikája is ezt támasztja alá – működőképes maradt: idén június 30-án például harminc bírói kezdeményezésre indult, a jogszabályok megsemmisítésére irányuló eljárás volt folyamatban. A közvélemény persze többnyire akkor figyel föl ezekre a beadványokra, ha azok tárgya a közvéleményt megosztó társadalmi problémához kapcsolódik.

Az elmúlt hetekben kiderült, hogy Kaposváron és Székesfehérváron is dolgoznak olyan bírák, akiknek meggyőződése, hogy összeegyeztethetetlen az Alaptörvénnyel a szabálysértési törvény új tényállása: „Aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el.” Jóllehet a kormánypártok ezúttal biztosra mentek, és előzetesen az Alaptörvény XXII. cikkébe is beleírták: „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” A támogató szavazatukat leadó képviselők levezetése egyértelműnek tűnt: aki az Alaptörvénybe ütköző módon él, az kétséget kizáróan szabályt sért, és még örülhet, ha tettét a jog csupán szabálysértésnek, és nem terrorcselekménynek minősíti. Ám a bírák egy része szerint a helyzet megítélése ennél összetettebb: az Alaptörvény egyes mondatait nem szabad szövegkörnyezetükből kiragadva értelmezni. Kaposváron a bíró az Ab-hez címzett beadványában – egyebek között – a „Nemzeti Hitvallásnak” arra a mondatára hivatkozott, ami „az elesettek és szegények megsegítésének kötelezettségéről” szól. A Székesfehérvári Járásbíróságon ítélkező kollégája azt emelte ki, hogy a mindenkit megillető emberi méltóságot sérti a fedél nélkül maradtak rendőri zaklatása.

A jogalkotó a gyülekezési jogról szóló új törvény októberi hatálybalépésekor is okkal bízott abban, hogy ezután kevesebb tere lesz az „alapjogi okoskodásnak”...

ITT OLVASHATÓ