Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.11.13.
Nem sok jóra számíthatnak a munkaerőpiacon a megváltozott munkakésségűek: nehezebben tudnak elhelyezkedni, mint a társadalom ép tagjai, magasabb körükben a munkanélküliség, és ha van is hol dolgozniuk, akkor jórészt valamilyen nem túl jól fizető, egyszerű segédmunkát végeznek, például takarítás, nyomdai munkák, csomagolás vagy irodai adminisztráció. A Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös munakerőpiaci helyzetképe szerint Magyarországon a 19-64 éves népesség 11 százaléka, körülbelül 680 ezer ember volt leszázalékolva, ehhez képest csupán minden negyedik-ötödik megváltozott munkaképességű dolgozott. Közülük is a mentális betegséggel élők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben: a velük szembeni előítéletek és félelmek miatt még nehezebben találnak munkát, mint a kerekesszékesek vagy a látássérültek.
A skizoaffektív zavarban szenvedő Évát három éve százalékolták le, két évig volt munkanélküli. Mindenhol elutasították, ahogy kiderült betegsége. Ha az állásinterjún rákérdeztek, miért váltott gyakran munkahelyet, inkább elmondta az igazságot, mert nem akart hazudni. Előző munkahelyeiről előbb-utóbb mindig elküldték betegsége miatt. Főnökei próbálták lebeszélni, hogy ne szedje a gyógyszereit, azt mondták, azért dolgozik lassan. Tizenhétéves korától kezdve szinte minden évben bekerült a pszichiátriára, ez is akadályozta abban, hogy megragadjon egy munkahelyen. Kirúgták vagy félelmében maga mondott fel, hogy megelőzze a megaláztatást. Éva annak ellenére nehezen talált munkát, hogy több szakmája van: idegenvezetői, ápolói, gyógypedagógusi, lakberendezői és kárpitos képzettséget is szerzett korábban. Amikor megváltozott munkaképességűként kapott munkát egy közvetítőcégen keresztül, akkor is azt érezte, hogy nem látják szívesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.