BEZÁRULTAK AZ AJTÓK - SZELÉNYI IVÁN: HA NINCS DEMOKRATIKUS ÚT, AKKOR VAJON MI VAN?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.11.26.

Képződhet-e új arisztokrácia, új nemesség? Felváltja-e a szabad verseny rendszerét az öröklés és a járadékos kapitalizmus modellje? Bezárta-e a feljutás kapuit a bűvös felső tízezer? Milyen viszonyban áll egymással társadalmi mobilitás és vagyoni differenciálódás? Mi vezet az üzleti érvényesüléshez: érdem, tehetség, ügyesség vagy a klientúrában elfoglalt pozíció? És ha a felső tízezerből kizuhanni lehetetlen, felkerülhetnek-e a csúcsra, a felső tíz százalékba a feltörekvő új ügyesek? Ezeket a kérdéseket elemzi amerikai példák és magyar adatok nyomán Tóth István György és Szelényi Iván tanulmánya, amely az idei Társadalmi Riportban jelent meg. A szerzők közül Szelényi Ivánt kérdeztük.

– A rendszerváltás óta eltelt csaknem harminc esztendő elég idő ahhoz, hogy az eredményt pontosabban lássuk. Bezárta-e kapuit az úgynevezett felső tízezer? Van-e a szintek között kellő mobilitás, belső mozgás?

– Jó néhány éve dolgozunk a témán Mihályi Péterrel, született is egy könyvünk Járadékvadászat címen, decemberre Angliában meg is jelenik. A kiindulópontunk az volt, hogy az egyenlőtlenségek mérésénél túlságosan nagy figyelmet kap a „felső egy százalék”. Mondjuk Mészáros Lőrinc és társai. De a kedvezményezettek köre, akik piaci jövedelmen felül járadékhoz is jutnak, ennél jóval nagyobb. Az lehet akár a felső tíz vagy húsz százalék is. Tóth István György, a jövedelemelosztás avatott szakértője szintén érdeklődött a téma iránt. Ebből a közös érdeklődésből született ez a tanulmány, amelynek első szerzője azért mégis Tóth István György.

– A dologgal a közvetlen kutatás, mérés szintjén alig foglalkoztak. Sejtéseik, hipotéziseik azért vannak.

– Fontos látni a hátteret. Az egyenlőtlenségek változásában az elmúlt hetven évben hatalmas hullámverések voltak. 1945 és 1975 között a társadalmi egyenlőtlenségek fokozatosan csökkentek, azóta viszont drámaian nőnek. A nemzetközi gazdaglisták gondozói beszámolóikat évtizedek óta azzal kezdik: a felső egytized százalék döbbenetes ütemben gazdagodik. Hogy ne legyünk köldöknézők, elővettük az amerikai adatokat is, és azt láttuk, hogy az Egyesült Államokban 1973-ban a legfelső egy százalékhoz jutott az összjövedelmek kilenc százaléka – ez ma 22 százalék. Ha nem is ilyen drámai, de nagyon jelentős a felső tíz százalékra jutó jövedelmi hányad növekedése. Az valamivel több mint harminc százalékról csaknem ötvenre emelkedett. Hasonló a dinamikája a családi vagyon változásának. Számunkra különösen fontos az öröklött vagyonok koncentrálódása...

ITT OLVASHATÓ