Szerző: ÚJ PÉTER
2018.11.05.
– ezzel a mondattal zárja Lannert Judit „Nem gyermeknek való vidék – A magyar oktatás és a 21. századi kihívások” című tanulmányát a Társadalmi riport 2018-as kötetében. A könyvben huszonkét tanulmány elemzi a magyar társadalom egy-egy területének állapotát; a dolgozatokból kirajzolódó kép minimum nyugtalanító: bezárkózó, megmerevedő, frusztrált társadalmat mutat.
Az 1990 óta kétévente megjelenő Társadalmi riport legújabb kötetét kedden, november 6-án mutatják be. (A 2014-es és 2016-os kötetek teljes anyaga, illetve a korábbiak tartalomjegyzékei elérhetők a Tárki weboldalán.) A könyv szerkesztőivel, Kolosi Tamással, a Tárki elnökével és Tóth István Györggyel, a Tárki vezérigazgatójával még a megjelenés előtt beszélgettünk.
„Miközben a nyilvánosságban sok szó esik a jövedelmi egyenlőtlenségekről, eközben az adatok azt mutatják, hogy ezen a területen Magyarország egyáltalán nem marad el az uniós országok átlagától, sőt úgy tűnik, a szegénység még csökkent is az utóbbi években. Ugyanakkor van egy harminc-harmincöt százalékos része a magyar társadalomnak, amelyik nem jövedelmi tekintetben, de életkörülményeiben, képzettségében, iskolázottságában, életmódjában nem Európában él. Ez a deprivált, lecsúszott réteg, a lakosság harmada, ami nem az utóbbi öt évben, nem is a rendszerváltás idején keletkezett, hanem már a nyolcvanas években is mérhető volt, folyamatosan újratermelődik. A magyar társadalom egyik legnagyobb problémájának ezt tartom” – mondja Kolosi Tamás szociológus, a Társadalmi riport alapító szerkesztője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.