Szerző: BERNÁTH LACZKÓ
2018.11.25.
Már szűk két hete lehetett tudni, hogy mintegy két év kőkemény politikai harc után végre a britek látóterébe kerülhetett az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodás az Európai Unióval. Akkor még csak valószínű volt, ami mára biztossá vált: az EU országainak vezetői egyhangúan elfogadták a legutolsó brit javaslatot a Brexit lebonyolítására.
Csakhogy a Brexit, ami 2019 márciusára volt beütemezve, ezzel még egyáltalán nem betonozódott be: Theresa May-nek, illetve a brit Konzervatív Pártnak még el kell fogadtatnia természetesen a brit parlamenttel a Brexit-szerződést. Ami több szempontból is elég kétségesnek tűnik, hogy sima ügy lesz:
– A kilépéspártiakat és a maradáspártiakat egyszerre elkedvtelenítheti, hogy a hosszútávú gazdasági kilátások sérülhetnek a jelenlegi tervezettel: a brit szolgáltató szektor (a brit gazdaság egyik húzóágazata) eltávolítása az egységes piacról és a hosszabb lejáratú kereskedelmi megállapodások teljes megoldatlansága mindkét tábort csalódással töltheti el.
– Az Észak-Ír határkérdés megoldatlansága: Ahogy azt sejteni lehetett, a londoni konzervatív kormányt koalícióval lélegeztetőgépen tartó ultrakonzervatív és egységpárti DUP is támadja a megegyezést: kilátásba helyezték, hogy ha ebben a formában kerül elfogadásra a Brexit-szerződés, akkor megvonhatják a bizalmat Theresa May-től, akinek viszont saját bevallása szerint sincs ennél jobb ötlete.
– A szuverenitás kérdésének alakulásában is leginkább csak csalódhatott minden tábor: a kilépéspártiak egyik fő érve volt az EU-n kívülre kerülés mellett, hogy így döntően a britek dönthetnek a saját ügyeikről. Ezzel a tervezettel ez is bukni látszik, tekintve, hogy a legkorlátozottabb tagság az egységes piacban széleskörű beleszólást enged az EU-nak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.