Szerző: SzEGy
2018.11.26.
Mielőtt bárki valami fennkölt és általam örökölt rangra asszociálna, elmondanám, hogy most is csak helyettes beugróként kerültem oda.
Magamra sem gondoltam másként.
Igaz, túl sok időm nem is volt morfondírozni a megtiszteltetés nagyságán vagy a vállalás méretén és a saját merészségemen. Úgy vélem, a minisztérium konferenciatermébe hirtelen begyűlt cirka 130, a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó pszichológus (az ország egész területén regisztrált 210 ilyen ritka munkát vállaló madárból) elsőre mások hangját és térdeit is megremegtette volna.
„Vannak pillanatok, amikor porszem nagyságúnak érezzük magunkat. Ne felejtsük el azonban, hogy ebből a porszemből szükség szerint oroszlánt, kígyót, nádirigót... alkalomadtán embert is létrehozhatunk.”[i]
Ezt a meglepően szép számban megjelenést a módszertani főosztály hívására önmagában is nagy csodának gondolom, a napi munkában saját bőrömön érzékelve a leterheltségünk országosan általános, ha nem is egyenlő mértékét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.