"A SZÜLETÉSKOR ELFOGLALT HELYÜNK A TÁRSADALOMBAN MEGHATÁROZZA A HIVATALOK BÁNÁSMÓDJÁT ÉS AZ ÉLETLEHETŐSÉGEINKET

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2018.11.09.

Az alábbi történeteket barátaimtól, ismerőseimtől hallottam. Közlésük apropóját az a felismerés adta, hogy a legalul levők gyermeke, nemcsak szegénységük okán, de tájékozottságuk, ismereteik híján és kapcsolataik egyoldalúsága miatt is hamarabb kerülnek állami gondoskodásba, mint a középosztálybeli kortársaik. Szegénységük okán azért, mert segítséget kérve a gyermekvédelem látókörébe kerülnek.

A mai gyermekvédelem eszköztelen, a felmerülő problémák megoldására, kevés lehetősége van. Jobb híján a hatalom elvárásainak megfelelően ellenőriz és szankciónál. A legalul élőknek jogi ismereteik nincsenek, nem ismerik a jogszabályokat, esetleges lehetőségeiket sem ismerik. Családi, baráti kapcsolataikban is ritkán található olyan ember, akiből még nem veszett ki a képesség az önérvényesítésre, így nincs azt kitől megtanulniuk, ellesniük. Ezért kiszolgáltatottjai a segítésükre szerveződött rendszernek, mely kritikái, elvárásai és szankciói miatt értetlenséget, félelmet és haragot kelt bennük.

Barátnőm lakóotthonban dolgozott. A ház lakói gimnazisták és utógondozottak voltak. A lakók több mint felének a szülei a lakás maffia áldozatai voltak. A gyerekek így kerülhettek állami gondoskodásba, általában még alsó-tagozatos korukban. Valahogy a szülőknek azóta sem sikerült a gyermekeiket hazavinni, mert a rendszer képviselője vagy a fizetésüket nem találta elegendőnek vagy a lakás nem volt megfelelő a gyermekek felnevelésére. Egy idő után a szülők feladták a reményt, és már nem harcoltak, az akadályok áthághatatlannak tűntek.

A gyermekeket, amikor „szabadultak” az önálló szabad életre, társaik szertartással búcsúztatták őket. A szertartás lényege a fogadalomtétel volt. Megfogadták egymásnak, hogy kapcsolatot tartanak egymással továbbra is, hogyha valamelyikük bajba kerülne, segíthessék egymást. A segítés motivációja, hogy a gyermekeik soha ne kerülhessenek a gyámügynek még a látókörébe sem, hogy az ő gyermekeikre a rendszer soha ne tehesse rá a kezét. Nincs utánkövetés, így nem tudható, hogy vajon a gyermekeknek sikerült-e lakáshoz jutniuk vagy olyan albérlethez, mely megfizethető számukra. Vajon sikerült-e megvetni a lábukat, és a vágyott biztonságos létet megteremteni, nemcsak maguknak, de gyermekeiknek is. Ami tudható, hogy a hajléktalan emberek között szép számmal találunk állami gondoskodásban felnőtt gyermekeket, így csak reménykedni lehet, hogy a történet hőseinek jobb sors jutott. Ami a történet kapcsán felmerülő kérdés, hogy hogyan lehet a gyermek védelme a gyermek félelme...

ITT OLVASHATÓ