A POPULISTA HULLÁM DINAMIKÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: ENYEDI ZSOLT
2018.11.23.

Számos jel szerint a liberális konszenzusnak – nemzeti és nemzetközi szinten is – vége. A multilaterális egyezményeken alapuló nemzetközi rend recseg-ropog. Intézményi szinten sikeresen demokratizálódott országok sora vett tekintélyelvű irányt. A liberális demokráciák visszaszorulása nem csak a populisták miatt történik; az autokráciának sok verziója van, a populista verzió inkább kivétel, mint tipikus. Azonban kétségtelen, hogy a populista befolyás növekedése rombolja a párbeszéd kultúráját és a jogállamiságot, gyengíti a kisebbségi jogokat, aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét és a semleges államot.

A populizmus megerősödése egyaránt visszavezethető gazdasági okokra, a liberális demokrácia intézményeivel szembeni cinizmusra, az új médiastruktúra és a kulturális ellenforradalom jelenségére.

A gazdasági magyarázat plauzibilitását nemcsak az adja, hogy a populista erők sikere egybeesik a gazdasági egyenlőtlenségek megnövekedésével, hanem az is, hogy a populista pártok a gazdasági világválság után különösen megerősödtek – bár már az azt megelőző években is növekedési pályán voltak. Ugyanakkor a négy fentebb említett tényező közül a gazdasági magyarázatot érzem a lekevésbé kielégítőnek. A populista pártokat nem a legszegényebb vagy a legveszélyeztetettebb polgárok támogatják. Európában a jobboldali populisták sikeresebbek az egyenlőbb északi országokban, mint az egyenlőtlenebb déli országokban. A kutatások szerint a globalizációtól való félelem is inkább kulturális, mint gazdasági természetű.

A másik ok, az intézmények iránti cinizmus, közvetlenebbül függ össze a vizsgált jelenséggel. A politikai rendszerbe, annak alapintézményeibe, a vezetőkbe és a jövőbe vetett hit erodálódása már régóta zajló folyamat a fejlett demokráciákban. A növekvő szkepticizmus már a hidegháború végén is tapasztalható volt, mindenekelőtt a fiatalok köreiben. Az utóbbi években a politikai intézményekbe vetett bizalom tovább zuhant. A társadalmi folyamatok mellett ebben nyilván szerepe volt a gazdasági világválságra és a menekültválságra adott rossz válaszoknak, Európában pedig az integráció elakadásának is.

A médiaalapú magyarázatban is sok igazság van, a konfliktusgeneráló populisták eleve érdekesebbek, mint a hagyományos politikusok, és az új média több muníciót ad a törzsi bezárkózáshoz, valamint az összeesküvés-elméletek terjedéséhez, mint a mindenki által fogyasztott, presztízsükre sokat adó nagy újságok és tévécsatornák által uralt kommunikációs tér.

A négy ok közül azonban a legrelevánsabbnak a kulturális ellenforradalomra összpontosító magyarázatot tartom. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a kultúra elképesztő gyorsasággal változott meg liberális irányba az elmúlt évtizedekben. Írország vagy Spanyolország a leglátványosabb példák, de szinte mindenütt a fejlett világban – és most Latin-Amerikát és Ázsia nagy részét is ideszámítom – a társadalmi viszonyokat egyre liberálisabb szabályok irányítják. A hagyományos értékekben hívők ezeket a kulturális változásokat agresszióként élik meg. Az új világban helyüket keresők nemcsak a megtakarításaikat és munkahelyüket féltik, hanem személyes méltóságukat is. Ha a kulturális változások mögött idegeneket sejtenek, akkor a nacionalista populistákra szavaznak, ha nem, akkor a baloldali populistákra...

ITT OLVASHATÓ