A MOSTANI MAGYAR ELLENZÉK SOKAT TANULHATNA A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTTI MAGYAR BALOLDALTÓL, HOGYAN HOZHATNA LÉTRE ELLENVILÁGOT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.11.03.

Károlyi személye talán nagyobb indulatokat vált ki, mint Kun Béláé – véli Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, az ELTE bölcsészkarának oktatója, a Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című kiadvány egyik szerzője. Arról is beszélgettünk vele, létezett-e egyáltalán az előnyös béke lehetősége, és miért Károlyit tartják ma is sokan a felelősnek egy olyan békediktátumért, amely lezárta a háborút, amit ő mindig is ellenzett. A történész úgy látja, az Orbán-rendszer ellenzéke, ha ismerné, támaszkodhatna az 1910-es évek ellenzékének tapasztalataira.

– Benne volt 1918 őszén a levegőben, hogy az ország egy történelmi kataklizma felé halad? Mikor tudatosult, hogy a háború elveszett?

– A reformkori nemzethalál-víziók teljesen eltűntek a századfordulóra, a birodalmi ambíciókat dédelgető magyar elitet sokáig áthatotta a győzelem érzése, ami azon alapult, hogy Németországot legyőzhetetlennek tartották. A breszt-litovszki béke után úgy tűnt, Németország tényleg nyer, véget érhetett volna a kétfrontos háború. Hogy ez nem így történt, annak a német mohóság volt az oka: a későbbi „rablóbékék” előképe révén megszerzett orosz területeken bábállamok szervezésével foglalták el magukat, ahelyett hogy a keleti csapatokat a nyugati frontra dobták volna, hogy még az amerikaiak megérkezése előtt döntő győzelmet csikarjanak ki. A vereség lehetősége a magyar közvélemény számára váratlanul jelentkezett, 1918. szeptember 29-én, amikor Bulgária kiugrott a háborúból, így összeomlott a balkáni front. Az események felgyorsultak: Tisza István október 17-én kimondta, hogy „ezt a háborút elvesztettük”. Előző nap a parlamentben Károlyi Mihály ugyanezt mondta, és Tisza másnap Károlyinak adott igazat, de a kijelentésének ezt a részét nem szokták idézni.

– A Bulgária kilépésétől a háború befejezéséig eltelt egy hónap alatt fel lehetett-e mérni, mivel jár a vereség az ország számára, beleértve a kiegyezés építményének ledőlését, a Monarchia felbomlását, a területvesztést?

– A kiegyezést már Wekerle Sándor felmondta október 20-án, ettől kezdve perszonálunióban gondolkodtak. Károlyi miniszterelnökként először még a Habsburg-uralkodóra esküdött fel, aztán a tömeghangulat gyorsan a köztársaság kikiáltása felé mozdult. Ami az ország területi egységét illeti, Tisza még szeptember végén is azt mondta, „a Monarchia él és élni fog”, és benne természetesen a „magyar” Nagy-Magyarország. Károlyira viszont nagy hatással volt Jászi Oszkár, egy demokratikus berendezkedésen belül kínált volna nemzetiségi autonómiákat. Jászi azt mondta, „ötven percentre” nem lehet demokráciát építeni, utalva ezzel a magyar és a nemzetiségi népesség nagyjából fele-fele arányára az országon belül, és hogy utóbbiakat elnyomják. A nemzetiségekkel, valamint a munkásmozgalommal való riogatással indokolták Tiszáék, miért nem lehet Magyarországon általános választójogot bevezetni. Károlyi és Jászi jogokat adtak volna a nemzetiségeknek, és számítottak volna rájuk a demokratikus „Új Magyarország” felépítésében, amelyről úgy gondolták, jó ajánlat minden itt lakónak. Csakhogy a történelem ezen túlhaladt, 1918 novemberében ez már kevés volt a nemzetiségi eliteknek...

ITT OLVASHATÓ