Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.11.24.
– A szakképzés néhány év alatt a negyedik komolyabb átalakításon esik át. 2015 nyarán kiszakították a közoktatást felügyelő Emmi alól, és a nemzetgazdasági tárcához helyezték, idén szeptembertől pedig az innovációs minisztériumhoz került. Megállás nélkül folyik az átalakítás. Ön úgy nyilatkozott, hogy a meglévő rendszer „toldozgatása nem alkalmas az új kihívások kezelésére”. Ez a mostani átalakítás is toldozgatás?
– Még nem látjuk a folyamat végét. Létrejött a Szakképzési és Innovációs Tanács, ami nagyon jó kezdeményezés, mert lehetőséget teremt arra, hogy a korábbiaknál sokkal szélesebb körű vitákat folytathassunk. Az MGYOSZ kidolgozott egy javaslatcsomagot a szakképzés átalakítására, mert úgy látjuk, a jó szakképzés Magyarországot még az európai gazdaságban is újrapozicionálhatná. Ez hosszú munka volt. 2016-ban létrehoztunk egy olyan csoportot, ahol a nagyvállalatoktól – Videoton, Egis, Richter, MÁV – kezdve a szakmai szövetségekig minden érintett jelen volt. Velük közösen összeállítottunk egy problématérképet. Emellett lehetőségünk nyílt betekinteni abba is, hogy a németek hogyan gondolkodnak Németország gazdaságának 2030-ig tartó jövőjéről. Azt is megnéztük, hogy az ehhez a jövőképhez igazított német szakképzési rendszer milyen átalakításokat célzott meg. Mi is hasonlóképpen jártunk el, de nem a német modell teljes körű lemásolásával, mert a két gazdaság eltérő szerkezete miatt ez kontraproduktív lenne. Megnéztük a svájci, a finn, az osztrák szakképzést is, szerettük volna a jó gyakorlatokat átvenni. 2017-ben fölmértük, hogy egy-egy adott megye szereplői miként látják saját helyzetüket, egy népszerű vlogger bevonásával több mint ötvenezer fiataltól kaptunk visszajelzést arról, hogy milyen jó és rossz elemeket látnak a jelenlegi szakképzésben. Ami pedig a szakképzéssel kapcsolatos eddigi átalakításokat illeti: gyakorta tűnik úgy, hogy a jó szándékú változtatások mindig egy adott pillanatra próbáltak reagálni, de mire megvalósultak, addigra már a helyzet is megváltozott.
– A kormány a német duális képzésre hivatkozik, de nálunk nem ez működik. Nem attól duális valami, hogy a képzés megosztott a vállalatok és az iskola közt, hanem attól, hogy a képzőhelyeket a vállalatok a piaci kereslet alapján hozzák létre. Németországban az ilyen modellben oktatott tanulók 60 százalékát továbbfoglalkoztatják, míg Magyarországon kevesebb mint 20 százalékát.
– Olyan időszakot élünk, amikor nagyon gyorsan változnak a körülmények. 2013-ban még egészen más gazdasági környezet volt, mint 2016-ban. 2018–2019-ben megint változás lesz, hiszen jól látható, hogy a szakképzés nem képes követni az iparban zajló dinamikus változást. Mi, szakítva a korábbi gyakorlattal, nem azt mondjuk, hogy ma mit kellene megváltoztatni, hanem azt, hogy nézzük meg, 2030-ra hová akarunk eljutni. A mi koncepciónk nem egyszerűen megváltoztat néhány elemet, hanem teljesen új jövőképet kínál. Ha az elképzeléseink egésze megvalósul, akkor 2025-től már olyan tanulók kerülnek ki a képzésből, akik helyt tudnak állni a tudásalapú gazdaságban, vagyis erősek lesznek az alapkompetenciáik, az írás, az olvasás, a számolás. Ma a 15 éves gyerekek húsz százaléka funkcionális analfabéta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.