Szerző: SIPOS BALÁZS
2018.11.24.
A 2008-as válság súlyos iróniája, hogy pusztán a neoliberalizmuson belüli krízisként jelent meg a nyilvánosságban, nem pedig magának a neoliberalizmusnak a kríziseként. Hogy ez így történt, nem a jobboldali pártok bűne (vagy érdeme). Nem is csak a pénzügyi szektor lobbijának a követkeménye. Nem is csak azt jelzi, micsoda véleményformáló ereje van a balliberális és a konzervatív sajtónak, a válságot magyarázó közgazdászok, nemzetközi szervezetek, pénzügyőrök „szakértelmének”. Azt mutatja, hogy a neoliberalizmus harminc év alatt habitualizálódott. Mint domináns ideológia, megszűri, mi kerülhet a politikai tudattalanból a politikai köztudatba. Mint common sense, előre körvonalazza, milyen keretek közt lehet értelmezni a gazdasági folyamatokat. Mint morális alapállás, letiltja a méltányosságot alapul vevő kezelési módokat. Mint életmód, azokat is ellenérdekeltté teszi az alternatív magyarázatokban, akik a rezsim kárvallotjai.
Ezt a hegemóniát repesztette be a corbynizmus:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.