Szerző: POGÁTSA ZOLTÁN
2018.11.20.
Én a rendszerváltás után politikailag felnőtté váló generációba tartozom, ezért Bibó Istvánt sajnos személyesen nem ismerhettem. A három kötetes Bibó összes egyetemi éveim meghatározó élménye volt, irigylem azokat, akiknek személyes élménye is volt a szerzőről. Én itt ma mint egy társadalmi elkötelezettségű közgazdász, szociológus, egy vállaltan baloldali társadalomelméleti magazin főszerkesztője kívánok megemlékezni a baloldali Bibó Istvánról.
Bibó a rendszerváltás környékén alapvetően mint a szabadság politikai filozófusa vált rendkívül népszerűvé. Akkor is, és a mai politikai helyzetben is a legtöbbeknek a „nem félni” jut eszébe róla, és a „szabadság kis körei”.
De Bibó István nem csupán a szabadság, hanem az egyenlőség és a testvériség elkötelezettje is volt.
Egész életében egy olyan politikai mozgalomhoz kötődött, amely az alullévőket képviselte. Akár a tágabb népi mozgalomra gondolunk, akár a Parasztpártra, ezek alapvetően az alullévők érdekeinek megfogalmazói, azaz baloldaliak voltak.
Ám elsősorban a magyar vidék és nem pedig a város dimenziójában mint a szociáldemokraták és a kommunisták. Skandináviában a tizenkilencedik század második felétől a rendkívül sikeres Északi Modellt létrehozó városi szociáldemokraták és a szakszervezetek legfontosabb szövetségese is a kisbirtokos parasztság volt. A skandináv országokban az alul lévők emancipációjának egyik leghatékonyabb eszköze az úgynevezett népiskola volt, mely máig létezik. Ahogyan Magyarországon is a népi mozgalom hozott létre olyan népi kollégiumokat, melyekben a vidékről jöttek tudásban, önérzetben, kapcsolati és társadalmi tőke tekintetében felzárkózhattak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.