Szerző: SZEKA
2018.10.02.
Az Orbán-rendszer lényege, hogy valamitől vagy valakitől mindenki féljen az országban. Úgy alakították ki a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hogy akár kormánypárti, akár ellenzéki, akár politikával alig foglalkozó egy állampolgár, valahogy mindig a hátában érezze a hatalom szúrós tekintetét. Vannak olyanok, akik számára ez csak egy kellemetlen, csiklandós érzés, mások viszont hegyes tőrként érzékelik ezt a pressziót. Ez nyilván senki számára nem kellemes élmény, ám a közös félelem egyben tartja a NER hatalmas gépezetét. Ha azonban elmúlik a fenyegetettség érzése, egy pillanat alatt összeomolhat az, amit Orbán Viktor évtizedek alatt épített fel.
A közösségi média már régóta úgy működik, ahogy azt pártunk és kormányunk szeretné. Állami hivataloknál, a közmédiánál, fideszes tulajdonú sajtótermékeknél, kormánypárti vezetésű önkormányzatoknál, államosított cégeknél, intézményeknél dolgozó polgárok öncenzúrát gyakorolnak, így nem lájkolnak olyan tartalmakat, megosztásokat, melyek bírálják, vagy rossz színben tüntetik fel a kormány működését.
Az Orbán-kormány azonban ennél többet szeretne, hiszen még mindig vannak olyan emberek az országban, akik nem függnek közvetlenül a hatalomtól, sem szakmailag, sem egzisztenciálisan nincsenek kiszolgáltatva a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, ezért sem szimbolikusan, sem konkrétan nem is részesei a NER-nek. Márpedig, aki kimarad, lemarad – vallja a kormány.
Ezért nagy sebbel-lobbal nekirontott például a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy érezzék ők is a hatalom „törődését”. A támadás valódi célja nem is igazán a kutatási pénzek elosztása fölötti kontroll megszerzése volt, hanem az, hogy az MTA tagjai ugyanúgy öncenzúrára kényszerüljenek, mint azok a polgárok, akik sorsa közvetlenül a hatalomtól függ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.