Szerző: Határátkelő
2018.10.24.
„A kezdetek
Ki ne álmodozott volna gyerekkorában a mesés kelet világáról, a fáraók birodalmáról? Arról, hogy milyen lehet a végeláthatatlan sivatag, hol piramisok emelkednek a magasba, fáraók uralkodnak, hieroglifákkal írnak. Elmesélem neked. Lássuk milyen volt az első találkozás vele!
Ahogy visszaemlékszem, életem 23. életévébe csöppenek. A hastánc magával ragadott, s az órák, fellépések alkalmával Egyiptom mai kultúrája egyre jobban elvarázsolt.
A tánc évek múlva egészen Kairóig repített, az Ahlan Wa Sahlan hastánc világfesztivál pezsgő életébe.
Milyen volt először Egyiptomba érkezni?
Hjajjj...nagy lélegzet, a szívem repes, pont olyan, mint oly sokszor és ma is, megpróbálom elmondani.
Minden út izgalommal jár, de induláskor szívem dobbanása testem középpontjává vált. Egyre haladtunk a kapu felé, útlevél ellenőrzés, vásárlás és mi egyéb. Utolsó telefon a családnak, beszálltam és katt... Az Egyptair öve ülésébe rögzített.
Mi járt ekkor a fejemben?
Innen már nincs mese, elmegyek és órákon belül Kairóba érkezek. Az izgalom egyre csak fokozódik, amikor az első arab nyelvű hang hallatszódik, futóművek beindulnak, majd az ablakon kilesve a táj megmozdul, a gép begyorsul, s amikor a gép a levegőbe emelkedik, belül úgy érzem, minden liftezik. Vicces érzés, kacagok. Búcsút intek Budapestnek, s minden zöld felületnek, mert már nagyon érzem: igeeeeeeeen! Célom közeleg.
A földrészeket elhagyva a tenger kéksége megragad. A naplemente lezárja eddigi valóságom, a sötétségben áthangolódom, majd az éjszakai hold fénye megnyitja gyönyörű keleti mesevilágom. A gép ereszkedni kezd... csak homályt és felhőt érzékelek.
De az izgalom a tetőfokára hág, amikor a felhők közül előbukkan egy másik földrészen, Afrikában az új valóság. A homályból kiemelkedik Kairó városa, annak pezsgő élete és forgataga, a Nílus kanyarulata.
Meghatódom, s szívemben most már felrobban az izgalom. Csillogó, de könnyes szemmel figyelem, ahogy az álomból valóság lesz, és tudom, hamarosan rálépek Egyiptom földjére.
S egyszer csak bekövetkezik...landolunk.
Megérkeztem...üdvözöllek Egyiptom!
Amikor a pilóta leteszi a vasmadarat, érzem, ahogy a kereke az aszfaltra tapad. Látom az ablakon át utam célpontját: homok, homályosan látszódó égbolt, éjszakai fény, és a lényeg a kairói nemzetközi repülőtér. Hallom az övek kattanását, mindenki mocorgását. S immáron arabul szól a köszöntés.
Üdvözölve légy Egyiptom földjén! Egyelőre a hangszóróból hallom, de ez olyan megnyugtató érzés, mert már tudom, hamarosan személyesen is megkapom.
És itt az idő! Igen! Igen! Igeeeen! Letépem az övem, izgatottan várom, hogy a sor elmenjen, leszedem a kézipoggyászom és indulok előre. Ma' a salama a pilótának és mosolygó stewardessnek, köszi, hogy gyorsan jöttetek! :) Majd elfordulok balra és jujujuuujjjjj! ...
...kilépek a repülő ajtaján, arcomat simogatja a lágy, meleg szaharai szellő.
Nagy szippantás, megállok és körbenézek...éééééééés igen! Ez az!!!!
Most is érzem az illatát... na jó...a szagát :): szmog, de aki most velem visszaemlékszik, tudja más is van ebben: valami olyan energia, ami csak itt van. Egyiptom maga! Nekem ilyen az érzés! Béke, nyugalom, elégedettség, szeretet önti el a szívem! Elmondhatatlan, amikor megérkezem!
Amikor a lábam a lépcsőn lefelé halad, mosolyom az arcomra tapad. Szinte vigyorgok, belül repkedek. Beszállás a buszba, utolsó visszapillantás a nagy madárra, és irány az épület, mely az új világba bevezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.