Szerző: Határátkelő
2018.10.12.
„Régen volt alapos beszámoló Új-Zélandról és három és fél év ittlét után elérkezettnek láttam az időt, hogy megírjam tapasztalataimat.
Miért éppen Új-Zéland?
A „mióta vagy itt?” után mindig ez a második kérdés, amikor új magyar keveredik a társaságunkba. A rövid válaszom erre: gyönyörű természet, végtelen tengerpart, laza életstílus, angol nyelv, jó életszínvonal.
Gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy a Csendes-óceán partján élek majd. És három év Ausztria közbeiktatása után az álom valósággá vált. 2015. márciusában felültünk a repülőre a barátnőmmel és alig 35 órával később landoltunk az ígéret földjén.
Kezdeti furcsaságok
Az első reggelen sétáltunk egy jót a szálláshelyünk környékén (Remuera városrész, kellemes kertvárosi környezet). Az első szembejövő ember mosolyogva ránk köszönt, amin mi jól meglepődtünk, és egy gyors hellóval viszonoztuk.
Aztán a második szembejövő ember is mosolyogva köszönt, így teljesen ismeretlenül a világ végén… Akkor egymásra néztünk a barátnőmmel, láttam rajta hogy erre bizony ő sem számított. De könnyű lesz megszokni!
Ez a fajta első benyomás rögtön ránk tette azt a bizonyos rózsaszín szemüveget, és azt kell mondjam, a szemüveg még így három év után is rajtunk van. Az emberek szinte mindenhol lazák, közvetlenek, alapvetően kedvesek és nyitottak arra, hogy szóba álljanak egy vadidegennel.
Egy percig sem éreztem azt, hogy kívülálló lennék - ez valószínű annak is köszönhető, hogy itt mindenki találkozott már bevándorlóval. Auckland lakosságának 40 (!) százaléka nem új-zélandi születésű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.