TÖRTÉNELEM MŰANYAG SZATYORBAN - EGY 1956-OS ÚJSÁGGYŰJTEMÉNYRŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: BENEDEK SZABOLCS
2018.10.19.

A gyűjtemény első darabja 1953. március 6-ai keltezésű, a Szabad Nép egyetlen lapból álló, üres hátoldallal megjelent különkiadása, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának patetikus és terjedelmes közleményén keresztül tudatja a magyar dolgozókkal, hogy J. V. Sztálin meghalt. Az újság innentől fogva egészen a temetésről tudósító március 10-i számmal bezárólag gyászkerettel jelenik meg, és azt is csak ezen az utolsó napon engedi meg magának, hogy legutolsó hasábjain két olyan rövid cikk is helyet kapjon, amelyek nem közvetlenül a gyásszal foglalkoznak (az egyik a koreai néphadsereg főparancsnokságának közleménye, a másik pedig hír arról, hogy Budapestre érkezett a szovjet röplabda-válogatott). Addig viszont még a nőnapi köszöntő is Sztálinról szól, nem beszélve a megrendült közlemények és a vállalati munkafelajánlások mellett minden lapszámban fölbukkanó versekről vagy tárcákról.

Sok egyébhez hasonlóan nem tudom azt se, hogy ismeretlen ismerősöm a jövőből valamit megsejtvén ekkor látott-e neki majdani gyűjteménye összeállításának, avagy később, válogatás nyomán formálódott ilyenné a kompozíció, mindenesetre az időben következő darab, a Tartós békéért, népi demokráciáért! elnevezésű újság 1956. február 19-ei száma teljes terjedelmében hozza Hruscsovnak az SzKP XX. kongresszusán elhangzott, a sztálini bűnöket leplezni kívánó beszédét. A furcsa című hetilapot Bukarestben adta ki a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája: lehetséges, hogy ismeretlen ismerősöm párttag volt, ezért érezte megőrzendőnek és jutott hozzá e lap több számához is?

Néhány évvel ezelőtt kaptam egy köteg újságot valakitől azzal, hogy az illetőnek elhunyt egy idős rokona, akinek most ürítik ki a lakását, és ez az onnét származó, néhány megsárgult lap engem bizonyára érdekel. Legalábbis jobb helyen lesznek nálam, mint hogy a hulladékban végezzék, avagy elkótyavetyéljék őket. Egyébként – tette hozzá megajándékozóm – ő úgy tudja, hogy az idős rokon évtizedeken keresztül a pincében rejtegette ezeket az újságokat. Csoda, hogy többé-kevésbé épen megmaradtak. Persze ehhez az is kellett, hogy gondosan és viszonylag biztonságosan be legyenek csomagolva, távol tartva tőlük a nedvességet, a patkányokat és más kártevőket – na meg az avatatlan szemeket. Csak amikor úgymond eljött az ideje, akkor kerültek föl a lakásba. Ott viszont nem keltettek különösebb föltűnést, lévén, hogy az idős úr amúgy is előszeretettel őrizgetett régi könyveket, képeslapokat, magazinokat.

Az újságokat egy jókora műanyag bevásárlószatyorban kaptam kézhez. Elsőre csupán egy pillantást vetettem rájuk, de máris láttam, hogy túl azon, hogy megsárgultak, nincsenek jó állapotban: bár a hosszú időn keresztül pincében tárolt tárgyakra jellemző dohszag nem áradt belőlük, szakadozottak voltak, és gyűröttek, a szatyor alja pedig megtelt papírfoszlányokkal. Most is, miközben forgatom a lapokat, óvatosnak kell lennem, nehogy tovább romoljon az állaguk. Persze minden relatív: nagyapám annak idején a kiskonyhában, egy kiszuperált hűtőszekrényben tartotta az éveken át kidobásra váró régi tévéújságokat, amelyekből, amikor előrángattam őket, hullott az egérszar, és gyanús foltok éktelenkedtek a lapjaikon. Itt azért ilyesmiről szó nincs, inkább az idő vasfogáról: a legelső szemrevételezéskor is látszott, hogy ezt az egyébként vaskos köteg újságot – hajdan, a papírgyűjtéseknél kb. ez a mennyiség volt a beugró – a rejtegetés ellenére tényleg gondosan őrizték. Föltehetően azért, mert valamilyen okból fontosak voltak a tulajdonosuknak...

ITT OLVASHATÓ