Szerző: Határátkelő
2018.10.20.
Sok minden más mellett erről is szó esett a Határátkelő Klub első estjén, ahol a meghívott vendégek beszéltek arról, akadt-e olyan pillanat külföldi életük során, amikor már otthonuknak érezték az adott várost. (A posztban leírt szöveg egy rövidebb összefoglaló, úgyhogy hallgassátok meg a csatolt podcastot, hanganyagot, mert sok érdekesség akad még benne!)
„Azt éreztem, hogy jó helyen, biztonságban vagyok”
Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakember Brüsszelben élt, méghozzá akkor is, amikor 2016 tavaszán az emlékezetes robbantásos merényletek történtek. Azt mondta, noha igazán otthon soha nem érezte magát a belga nagyvárosban, furcsa módon éppen a merényleteket követően érezte, hogy befogadja a város.
„Akkor sokkal otthonosabban kezdtem érezni magam, ami egy nagyon paradox helyzet volt, hiszen pont egy vészhelyzet után voltunk. Ilyenkor az ember azt gondolná, hogy félsz és sikítva akarsz hazamenni, de akkor egyszerűen más lett az emberek kisugárzása egymás felé. Egy kicsit elkezdett szeretni engem Brüsszel és én is elkezdtem szeretni Brüsszelt” – mesélte.
„Nagy hangsúlyt kell fektetni az emberi kapcsolatok kiépítésére”
Corfmat Zsófi azzal kezdte a választ, hogy neki mindig és mindenhol a család és a barátok hiányoztak a legjobban. Így aztán Nantes-ban is nagyon hiányoztak neki a barátnők.
Ezen némileg segített a nyelviskola, hiszen ott mindenki hasonló problémákkal küzdött, függetlenül attól, hogy angol volt, spanyol, vagy éppen japán; egyedül érkezett, au pairként dolgozott vagy más foglalkozása volt. Ami közös volt még bennük, hogy kínlódtak a francia nyelvvel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.