Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2018.09.22.
A hatalom az oktatási rendszer minden szintjét – az óvodától az egyetemig – megszállta. Az állam irányít, fenntart, ellenőriz. Megmondja, hol lehet iskola, milyen feladatot láthat el, milyen létszámban fogadhat tanulót, ki taníthat és miből, hányan juthatnak érettségihez, milyen képzések folyhatnak a felsőoktatásban, milyen létszámban. Az intézmények feletti hatalom kihasználásával folyik a fő cél végrehajtása, a ma és a jövő generációi alattvalóvá nevelése. Az oktatási rendszeren keresztül lehet közvetve és közvetlenül eljutni milliókhoz. A Horthy-korszak imája a „Hiszekegy” és jelmondata a „Csonka Magyarország nem ország … „ ma is hatást gyakorolnak a politikára, a közgondolkodásra. Miért tartja kézben a hatalom az oktatás tartalma meghatározásának a jogát? A közelmúlt eseménye a válasz: az óvodáknak kiadott ukáz elrendeli a hazafias érzelmek erősítését a gyermeki gondolkodásban.
A változások és eredményei leginkább az iskolák munkájában, tevékenységében érhetők tetten. Az eredmény lenyűgöző. Az állami iskolarendszerből – aki megteheti – kimenti gyermekét. Vagy a határon túl keres számára oktatási intézményt, vagy a bevett egyházak által fenntartott és az állam áltál finanszírozott intézményrendszert választja. Miért? Azért, mert az elveiben, törekvéseiben, céljaiban gyermekközpontú közoktatás rendszerét felváltotta a tantervközpontú köznevelés rendszere. A tantervközpontú iskolarendszerben a tanulónak kell igazodnia az iskolához, míg a gyermekközpontú iskolarendszerben az iskola igazodik a tanulóhoz. Miképpen válik az iskolarendszer tantervközpontúvá vagy gyerekközpontúvá? A tantervi szabályozás a meghatározó. Sok függ a központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum és az iskolai tevékenységet meghatározó dokumentum “viszonyától”. A központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum a Nemzeti alaptanterv. Az iskola pedagógiai tevékenységének alapja a helyi tanterv. Mit tartalmaz a Nemzeti alaptanterv? Hogyan készül a helyi tanterv? Ezek meghatározó kérdések.
A Nemzeti alaptanterv szerepe
A közoktatás rendszerében alkalmazott Nemzeti alaptanterv nem tananyagot, hanem fejlesztési célokat és kulcskompetenciákat határozott meg, A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához. Az iskolák felelőssége pedagógiai programjuk, részeként helyi tantervük elkészítése és annak meghatározása, hogy a kompetenciákat milyen műveltségi területek részeként, milyen tananyag feldolgozásával alakítják ki, miképpen teljesítik a fejlesztési célokat. Az iskola a helyi tantervében határozza meg, milyen feltételek mellett léphet a tanuló az iskola magasabb évfolyamába. (Az állam ajánlott tanterveket bocsátott ki. Az iskolák kerettanterveket akkreditáltathattak. Működött a tankönyvpiac.) Ebben rendszerben nem szükségszerű, hogy minden tanuló azonos időpontban azonos teljesítményt érjen el. Egyéni tanulási útvonalak alakíthatók ki. A gyermekközpontú iskolában a tanulási folyamat aktív résztvevője a tanuló. A pedagógus “karmesterként” irányítja a tanulási folyamatot. A tanulási folyamat a játékra, a mozgásra, a művészetre épül. Van idő bevárni a lassabban fejlődőket. Nincs szükség osztályozásra, buktatásra. A teljesítményt a pedagógus szövegesen értékeli. A pedagógiai munka tervezésében, szervezésében, ellenőrzésében nagy a szerepe a szülői és a tanulói közösségeknek. A szakmai ellenőrzés alapja az intézményi önértékelés, és az állami szakmai mérés rendszere.
A 2010-ben hatalomra jutott kormány gyökeres fordulatot vezetett be a tantervi szabályozás terén. A törvényszöveg világos: a Nemzeti alaptanterv érvényesülését a kerettantervek biztosítják. A 2012-ben kiadott Nemzeti alaptanterv ezért nem az iskoláknak, hanem a tantervkészítőknek, a tankönyvíróknak készült. Az iskola a miniszter által kiadott kerettantervek alapján készíti el helyi tantervét. A pedagógiai folyamat minden perce szabályozottá vált. Kerettanterv készül mindenhez, amit az állam fontosnak tart A tantervközpontú iskolában a kötelező tantervek alapján adják le a tananyagot, kérik számon annak elsajátítását, értékelik a tanuló tudását. Az iskolának kevés a mozgástere a tantervtől való eltéréshez. A tantervhez az állam rendeli hozzá a tankönyvet. A tantervben foglaltakat megadott időpontra minden tanulónak teljesítenie kell. Amennyiben ez nem sikerül, a tanuló nem haladhat tovább, megbukik. A tantervközpontú iskolában a pedagógus sérthetetlen, szavait nem lehet megkérdőjelezni, a tanuló nem alanya az oktatási folyamatnak, hanem a tárgya. Az iskolát, a pedagógust az állami felügyelet tartja sakkban. Az állami tanfelügyelet ellenőrzi az állami megrendelések teljesítését.
Merre tovább?
A tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga eltűnt. Nem hiányzik sem a pedagógusoknak sem a szülőknek. A hatalom új Nemzeti alaptanterv bevezetését ígéri 2019. szeptemberre. Ez a hír lázba hozta a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket. Egyeztessünk, ajánlkoznak. Bíznak a hatalom nagylelkűségében. (A hatalomnak nincs egyeztetési kötelezettsége!) Egyeztetni? Miről? A kötelező kerettanterv mellett lényegtelen az iskolák számára mit ír a Nemzeti alaptanterv.
Az Országgyűlés 2018. évi őszi időszaka – nyilvános – törvényalkotási programjában szerepel az oktatást meghatározó törvények sokadik módosítása, szeptemberi benyújtással. Ez nem váltotta ki az érintett szervezetek érdeklődését. Pedig akad néhány sorsdöntő kérdés: az iskolaszerkezet átalakítása, a középiskolai felvételi kötelezővé tétele, a beiskolázási arányok alakulása, a felsőoktatásba történő bejutás nyelvvizsgához kötése, a felsőoktatási szakok bevezetése és megszüntetése.
A helyzetet jól jellemzi: 2015 szeptemberében az Új Magyar Köztársaság Egyesület a tankötelezettség tizennyolc éves korig történő visszaállítása céljából népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtésbe kezdett. Sikertelenül. 87.483 választó írta alá a kezdeményezést.
Diktatúrában vagy autoriter irányítású országban élünk? A bukását követő több mint fél évszázad eltelte után, a történész vélekedése szerint a Horthy korszak nem diktatúra, hanem autoriter vonásokat hordozó polgári parlamentarizmus volt. Az akkor élők közül sokan másképpen élték meg a csendőrpofonokat. Ma, az itt élők közül nem kevesen vannak azok, akik úgy érzik elviselhetetlen a félelem, a kiszámíthatatlanság, a szegénység, a pöffeszkedő bürokraták arroganciája. Nekik lényegtelen mit fog válaszolni a történész évtizedek múlva a feltett kérdésre.
A tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga eltűnt. Nem hiányzik sem a pedagógusoknak sem a szülőknek. A hatalom új Nemzeti alaptanterv bevezetését ígéri 2019. szeptemberre. Ez a hír lázba hozta a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket. Egyeztessünk, ajánlkoznak. Bíznak a hatalom nagylelkűségében. (A hatalomnak nincs egyeztetési kötelezettsége!) Egyeztetni? Miről? A kötelező kerettanterv mellett lényegtelen az iskolák számára mit ír a Nemzeti alaptanterv.
Az Országgyűlés 2018. évi őszi időszaka – nyilvános – törvényalkotási programjában szerepel az oktatást meghatározó törvények sokadik módosítása, szeptemberi benyújtással. Ez nem váltotta ki az érintett szervezetek érdeklődését. Pedig akad néhány sorsdöntő kérdés: az iskolaszerkezet átalakítása, a középiskolai felvételi kötelezővé tétele, a beiskolázási arányok alakulása, a felsőoktatásba történő bejutás nyelvvizsgához kötése, a felsőoktatási szakok bevezetése és megszüntetése.
A helyzetet jól jellemzi: 2015 szeptemberében az Új Magyar Köztársaság Egyesület a tankötelezettség tizennyolc éves korig történő visszaállítása céljából népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtésbe kezdett. Sikertelenül. 87.483 választó írta alá a kezdeményezést.
Diktatúrában vagy autoriter irányítású országban élünk? A bukását követő több mint fél évszázad eltelte után, a történész vélekedése szerint a Horthy korszak nem diktatúra, hanem autoriter vonásokat hordozó polgári parlamentarizmus volt. Az akkor élők közül sokan másképpen élték meg a csendőrpofonokat. Ma, az itt élők közül nem kevesen vannak azok, akik úgy érzik elviselhetetlen a félelem, a kiszámíthatatlanság, a szegénység, a pöffeszkedő bürokraták arroganciája. Nekik lényegtelen mit fog válaszolni a történész évtizedek múlva a feltett kérdésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.