PROPAGANDA ÉS VALÓSÁG: MI IGAZ KÍNA ÉS A VISEGRÁDI NÉGYEK SZOROS BARÁTSÁGÁBÓL?

ÁTLÁTSZÓ
Szerző:  Átlátszó
2018.10.24.

Kína és a visegrádi országok makacsul ragaszkodnak egymáshoz, a jó politikai kapcsolatokhoz és a nagy infarstruktúra-fejlesztési projektek tervezgetéséhez. Teszik ezt ennak ellenére, hogy csak elvétve épülnek új gyárak és jönnek létre új munkahelyek kínai befektetésből, az unióban pedig egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Kína csak el akarja szipkázni a fejlett európai technológiát. Ám úgy tűnik, hogy Kína tervszerűen, politikai érdekek mentén fektet be a térségben. A Vsquare.org újságírói annak jártak utána a visegrádi négyek országaiban, mit is jelent Kína egyre erősödő jelenléte országaikban.

Mostanáig az “oszd meg és uralkodj” elven működő pekingi politika központi eleme kétoldalú kapcsolatok kialakítása volt az EU három regionális nagyhatalmával: Németországgal, Franciaországgal és az Egyesült Királysággal. Ám újabban az európai gazdaság befolyásolásának eszköze az úgynevezett 16+1 együttműködés is, amely tizenhat közép- és kelet-európai országot köt össze Kínával.

A 16+1 platform célja, hogy meggyőzze a kisebb országokat arról, hogy működjenek együtt Kínával, és persze hogy Peking számára megkönnyítse az üzletet, hiszen nekik könnyebb a 16 (az ő szempontjukból aprócska) országgal egyszerre tárgyalni.

A kezdeményezés meglehetősen ellentmondásos a nyugat-európai országokban, ahol úgy gondolják, Kína a hátsó ajtón át próbál meg bejutni Európába és megvalósítani a befektetési terveit, méghozzá a közbeszerzésekre és állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok megkerülésével.

A pekingi politika dióhéjban a következő: Kína nyílt piacokat akar, de saját piacát nem nyitja meg külföldi befektetőknek.

Kína az EU-t jelenleg két célra használja: felvevőpiacnak, illetve fejlett technológiák forrásaként. A cél a status quo fenntartása: egyoldalú nyitás a kínai exportra, valamint kínai befolyásszerzése európai vállalatokban. Vajon hogyan reagálnak erre a visegrádi országok?

...

ITT OLVASHATÓ